Kalenjin mind

Tavaly, a 6 órásra készülve már futottam ezen a túrán, akkor a harmincas távon. Idén tavasszal a Reguly Antal emléktúra 35 -ös távján voltam, amit szintén az Ösvénytaposó Baráti Társaság szervez. Kicsit drágábbak az átlagnál (3300 pénz volt az 50-es előnevezés), viszont cserébe a frissítés és az itiner/emléklap/kitűző is átlagon felüli. Idén az UBT Hegyestű a célversenyem. Ez volt az első igazán komoly felkészülési futás rá. Ambíciózus tempó tervet raktam össze minden szakaszhoz, ami összesen nettó 6 óra 22 percre jött ki frissítés nélkül. Két dolgot is le akartam tesztelni. Niki ötlete alapján csak izóból frissíteni majdnem végig, illetve a zsír új Scott Explorair TR20 hátizsákot kipróbálni. A Decathlonos 5L-es tatyó kevés lesz az UBT-re, mert elég sok a kötelező felszerelés. Plusz abba max 2 littyó folyadék fér (1L púp + 2x0,5L csöcs), a Scottba meg 5 is akár (3L púp + 4x0,5L csöcs).  Nem akartam túra közben szöszölni az izó keveréssel, és lett volna egy pár liter híja azér...

Még a télen kinéztem magamnak a Korinthosz 80-at. Aztán úgy alakult, hogy családi okokból nem tudtam rá elmenni. Le is tettem róla teljesen már tavasszal. Végül úgy alakult több különböző irányból is, hogy szombat este Szekszárd felé tartottam kocsival. Előtte pedig egész nap folyamatosan csekkoltam a  maraboo.run  vonatkozó oldalát, mivel Nikinek ez volt az utolsó esélye, hogy a tavalyi feladása után célba érjen a nyolcvanas távon. Sikerült! Az eredeti szintidőn belül... innen is ismételten GRATULÁLOK 👏 Régóta akartam futni egyet a Gemenci erdőben, így másnapra terveztem magamnak egy harmincas hosszúfutást edző jelleggel, amire bringával Niki is elkísért, az előző nap fáradalmai ellenére.

 Ez egy rövidke bejegyzés lesz, mivel maga a futás is rövidke volt. TL;DR 0.33l🍺 34 s 400m 👟 80 s 0.33l🍺 65 s 400m 👟 91 s 0.33l🍺 64 s 400m 👟 103 s 0.33l🍺 81 s 400m 👟 93 s 🦊 ❌

Nikivel a Celtic 63 után is tartottuk a kapcsolatot. Szó szót követett és kiderült, hogy jövőre mindketten egy Ultrabalaton párosban gondolkodunk, csak még nincs kivel. Hát lett 😎... Úgyhogy szerveztünk egy ismerkedős futást. Kapóra jött ez a túra. Én a negyvenes távot írtam be korábban a naptáramba, de mivel neki két hét múlva Korinthosz 80-on lesz jelenése, az egyel kisebb méretben maradtunk. 

A GOMU 6 órás utáni héten levert valami getha, de tekintsük azt amúgy is pihenő hétnek. Viszont amint felgyógyultam, töretlen lendülettel ment a futás. A következő öt hétben közel 350 km-t tekertem a lábaimba. Nem bonyolítottam a dolgokat: alacsony pulzus, hétvégi hosszúk fokozatosan három órára felsrófolva. Vissza az alapokhoz. Nem akarom túltolni mint januárban. Imádom a Kab-hegyet és környékét, régen sokat bringáztam fel a toronyhoz. Tavaly egy teljesítménytúrán is futottam a környéken. Nem is volt kérdés, hogy nyár elejére tökéletes lesz a hat órás után a Celtic 63. Részben erdei utakon vezet a pálya, de nem klasszikus terep verseny. A júliusi időpont elég cinkes tud lenni meleg szempontjából, de a hajnal négy órás rajt és mivel az útvonal második fele gyakorlatilag (cö-cö) végig erddős terepen halad, úgy voltam vele hogy jó lesz ez. Azért nem bíztam a véletlenre a dolgokat, minden folyadék tárolómban jórészt jég volt, egy kis vízzel felütve.

Az áprilisi fejben dagonyázás után májusban sikerült magam ismét rávenni a futásra. Muszáj volt mert ugyan a félmaraton és maraton megy már izom memóriából (Kassa khmm khmm...), de június elején még csak a második hat órás volt a menetrendben. Oda azért nem mertem volna odaállni gyökkettő felkészüléssel. Azért így is minimálban nyomtam, két és fél rendes hetet sikerült előtte abszolválnom. Segítségem is az utolsó pillanatban lett végül, egy futóklubos ismeretség besegített a frissítésben. Újfent nagy köszönet és hála Csaba! Nélküled tuti porhanyósra főttem volna a melegben.

Tavasszal is volt menés, de nem volt erőm beszámolókat írni. Az április elég zűrösen alakult mentálisan-lelkileg. A futás is megszűnt létezni áprilisban. Szerencsére már visszakapaszkodtam a gödörből. Felsorolásszerűen azért összefoglalnám az eseményeket.

Az előző túra után még pihentettem a lábam, mert egy MLSS teszt volt előirányozva szökőnapra. Javulgatott is, de a teszt intenzitása nem tett jót neki, még ha maga az eredménye jól is sikerült. Aztán még aznap este ledöntött az influenza néhány napra. Így a következő hétvégi túra kimaradt. Az extra pihenés is megvolt, mert a rákövetkező héten végig lábadoztam. Elég nehezen tért vissza az ébredési pulzusom és a HRV-m a normál értékekhez. Az elmúlt hét ezek következtében a visszaszokásról szólt másfél hét teljes szünet után. Természetesen az elején nyögvenyelősen ment, így csak minden másnap futottam. Viszont erősítésre cseréltem az így kieső edzéseket. Erre a túrára még a lebetegedésem előtt neveztem, így kicsit bizonytalan voltam, hogy is fog menni. Végül úgy voltam vele, hogy legfeljebb a végét lesétálom, ha máshogy nem megy.

  Kicsit túltoltam január vége/februárban, úgyhogy visszavettem a tempóból a bal sípcsontomon kezdődő csonthártya gyulladás miatt. Tizenéve volt elég súlyos mindkettőn egyszerre, nem akartam hogy elharapóddzon. Télen elég ritkás még a túrafelhozatal a környéken, úgyhogy fogyott a Diclac és folyt a kényszerpihenő. De a túrát nem akartam kihagyni. :) Bakonybél és környékének nehéz ellenállni. Most sem okozott csalódást. Az időjárás is kegyes volt,  a reggeli majdnem fagy kivételével erősen márciust idézte. A falu központjában lévő sörözőből rajtoltunk, Szentkút irányába. Tavaly ugyanerre mentem ősszel a Csúcs-hegyen át, egy igazi esős csúszós mászós szeánszon. Most végre a jóval szárazabb időben élvezhettem az erdőt. Mászás csak a Kerteskői-szurdokban volt, valamennyi. Aztán kaptató fel a Judit-forráshoz.

Ismét napsütéses hétvége. Futhatnám a szokásos köröm, de van a közelben túra. Kár lenne kihagyni. Múlt hétvégén családi program miatt kimaradt az egyik kedvenc környékem: a Tanúhegyek. Úgyhogy a felkelő nappal ébredek, gyors reggeli és amikor teljes a napsütés már Balatonakarattya felé suhanok kocsival. Fűzfőről van a rajt, de nem körtúra, így a célban hagyom a kocsit és csatlakozom a népes utazóközönséghez. Mindenki túraszerelésben. Az erős szél láthatóan senkit nem tántorított el, hisz a hátunkba kapjuk majd. Gyors jegyvásárlás és már jön is a vonat. Gyakorlatilag tele. A bő tíz percet a kerékpárvagonban állva tesszük meg többen is. Láthatóan sokan jönnek Budapest felől is a túrára. Fűzfőn leszáll a népes túrázó sereg és bizony komoly sorbanállás van így a rajtnál. Azért sikerül kilenc előtt elindulnom.