Korinthosz 80 after party
Még a télen kinéztem magamnak a Korinthosz 80-at. Aztán úgy alakult, hogy családi okokból nem tudtam rá elmenni. Le is tettem róla teljesen már tavasszal. Végül úgy alakult több különböző irányból is, hogy szombat este Szekszárd felé tartottam kocsival. Előtte pedig egész nap folyamatosan csekkoltam a maraboo.run vonatkozó oldalát, mivel Nikinek ez volt az utolsó esélye, hogy a tavalyi feladása után célba érjen a nyolcvanas távon. Sikerült! Az eredeti szintidőn belül... innen is ismételten GRATULÁLOK 👏
Régóta akartam futni egyet a Gemenci erdőben, így másnapra terveztem magamnak egy harmincas hosszúfutást edző jelleggel, amire bringával Niki is elkísért, az előző nap fáradalmai ellenére.
A táv első harmada Keselyűstől Lassiig a gát koronán vezetett, néhány napsütéses szakaszt leszámítva ideális körülmények között. Vidám hangulatban faltuk a ham&eggs reggeli után az aszfaltot. Szuper volt a frissítés, még zenét is kaptam 😊. Egy lendülést is beletettem, hogy a sebességen is dolgozzak kicsit.
Aztán befordultunk az erdőbe...
Ezek nem a Balaton-felvidék vagy a Bakony kellemesen futható és biciklizhető murvás erdei útjai. Sokkal inkább a girbe-gurba és hepe-hupa jelzőkkel illethetőek. Néhány km és egy kidőlt fa leküzdése után az a döntés született, hogy Niki visszatér a gátra, majd onnan Keselyűsre, én pedig az eredeti útvonalon folytatom egyedül.
A track amit kitűztem hol a kisvasutat követte, hol keresztezte, szélesebb utakon, dzsindzsás ösvényeken, holtágak mentén kanyargott. A csodák birodalmába csöpentem. Térerő leginkább zéró, ez mint később kiderült Niki visszajutását Keselyűsre jelentősen hátráltatta, mivel hiába volt nála telefon, térképet nem nagyon tudott használni róla térerő híján. Ezúton is mea maxima culpa! 🙈
Én mit sem sejtve élveztem a Gemenci erdő mélyét. Nem sokkal azután, hogy kettéváltunk bedobtam egy sótablettát és egy energia szeletet. Aztán csörtettem tovább.
Olyan lelkesen, hogy egyszer rám is csipogott az óra hogy már száz méterre vagyok a tracktől. A képen látható vadetető előtti csalánmezőről nem feltételeztem, hogy az ösvény folyatását rejti 🙊. Kis kerülő a fák között és már ismét a tervezett irányba csapattam, ami természetesen egy újabb holtágat is jelentett.
Fél óránként betermeltem egy sótabit és valami energiát adó szeletet/pürét/zselészeletet. A nemrég szerzett Decathlonos motyók tesztelésére ideális alkalom volt ez a futás. A folyadék is fogyott. Bár jórészt itt már árnyékban futottam, elég ütemesen.
Számos dagonyázó hely mellett futottam el, majd visszakanyarodtam a gát felé egy villanyvezeték mellett futó poros földúton.
A gát tövébe érve tartottam egy pár perc pihit: frissítettem, írtam pár üzenetet találva egy pár G-t. Uccu tovább. Innentől kényelmesebbé váltak az utak. Egyenesebbé is: távolba veszően hívogatott az út "végén" az erdő.
A csodavilág varázslata tovább fokozódott: pocsolyából felszálló nagy kócsag...
dagonyából felriasztott vaddisznó...
az úton távolabb nyugodtan figyelő szarvas...
mesés holtágak...
öreg, korhadt kidőlt fák...
Ebből az álomból a fentebb látható korhadt fák körüli erőteljes zümmögés ébresztett fel. Korábban is láttam már lódarazsakat a dagonyában.
Éppen az futott át az agyamon, hogy eljőve a kidőlt és korhadt fáktól nagy ívben kerülök az út felé, amikor megéreztem a csuklómon valamit. Nem néztem oda, csak ösztönösen csaptam, de késő volt. Éles fájdalom, több mm-es piros folt. A tettesnek gyorsan nyoma veszett, de csak két gyanúsított volt: bögöly vagy lódarázs. Nagy valószínűséggel az utóbbi.
Kijózanodva, bosszúsan folytattam a következő másfél km-t a Duna partig.
Ott frissítettem még egyet, illetve írtam egy helyzetjelentést a csípésről, bízva benne hogy menet közben majd csak lesz annyi térerő hogy elérjen Keselyűsig a hír Nikihez. Reméltem, hogy a hátralévő bő négy km-t már gyorsan letudom még fájós kézzel is.
Majd jött az ág, ami a szegény embert húzza. Vagy inkább pofán veri telibe. Az utolsó szakasz a Duna parttól a következőkppen nézett ki...
Több keréknyom, néhány centi porral meghintve a tűző napon kora délután. Rákkenroll, most kell visszafizetni a Gemenci erdő élményt. A távolban végig látszott a gátkorona, ami csak nagyon lassan közeledett. Próbáltam keresni a nyomot ahol nem térdig rugom a port magamnak. Eddigre folyadékkal és mentálisan is kezdtem elfogyni teljesen. Nem készültem fejben erre a mutatványra.
Térerő nuku. Kispajtás egyedül vagy ebben a buliban itt, menni kell tovább. Küzdöttem, ide kocsival sem lehet bejönni, a gáton sorompó. A kezem zavart ugyan, de igazából az ellenfél a tűző nap, a por és a gátkorona távoli szirén éneke volt, amitől még km-ekre voltam.
Már csak előre néztem, nem érdekelt semmi. Bal... jobb... bal... jobb... A mennyországból a pokolba zuhantam, és egyedül kellett kimásznom onnan. Aztán elém tárult a gátkorona a maga körülbelül 3 méter szintjével. Itt lett végem fejben. Ahogy elkezdett emelkedni, megtörtem. Sétára váltottam, a sorompó tövében lekucorodtam egy picike árnyékba és ment az üzenet: "itt vagyok a sorompónál a gáton, gyere értem kérlek".
Már nem volt egy km az autóig és feladtam... 😱
Niki pedig egy angyal volt 😇, a Gemenc tündére! Perceken belül megjelent és megmentett. Két radler után már képes voltam elsétálni a sorompótól tíz méterre leparkolt autóig. Nem a lábaimon múlt addig sem. Fejben volt végem.
Aztán szereztünk Fenistilt, volt vizes borogatás. Másnapra mégis igen durván nézett ki a kezem.
Niki mondta hogy 24-48 óra és elmúlik, de engem eléggé megviselt az állapotom. Szerencsére tegnapra már lohadni kezdett a puffadás és ma reggelre már szinte nyoma sincs az egésznek. Már csak a csípés helye látszik a csuklómon.
A hétfői futásom így kimaradt, de tegnap este már kimentem a Gulya dombra futni egy könnyűt a VeszpRunosokkal. Most pedig jöhet a mai adagom. Minden jó, ha a vége jó 😊
| Táv: | 31,03 km |
| Szintemelkedés: | 20 m |
| Bruttó idő: | 3 ó 33 p 16 mp |
| Nettó idő: | 3 ó 20 p 53 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése