Balaton IVV 25
Nikivel a Celtic 63 után is tartottuk a kapcsolatot. Szó szót követett és kiderült, hogy jövőre mindketten egy Ultrabalaton párosban gondolkodunk, csak még nincs kivel. Hát lett 😎...
Úgyhogy szerveztünk egy ismerkedős futást. Kapóra jött ez a túra. Én a negyvenes távot írtam be korábban a naptáramba, de mivel neki két hét múlva Korinthosz 80-on lesz jelenése, az egyel kisebb méretben maradtunk.
Tavaly már futottam ezt a távot ugyanitt. Akkor mondjuk még puding voltam a jelenlegi állapotomhoz képest, úgyhogy bár csak mértékkel van szint a pályában, eléggé elkészültem a végére. Az ajkai/Kab-hegyi buli után úgy gondoltam, hogy ez - beszélgetős tempóban - kellemes kezdő lépés lesz a 9 hónap múlva esedékes UB páros szülés megalapozásához.
Úgyhogy kilenckor együtt töltöttük a nevezési lapot. A várható idő kellemesnek ígérkezett, így nem erőltettük a korai indulást. Én előtte nap vezettem le egy laza ötszázast, neki meg a meló falta fel az idejét. Az útvonal eleje a lovasi szőlőhegy aljában vezet, ez az érdemi aszfaltos rész.
Jórészt emelkedik az út, de igazán akkor rántják fel amikor a Csákány-hegyi kilátó felé fordul, ahol az első ellenörző pont van. Nem akartunk nagyon tempót menni, körübelül három órát céloztunk meg erre a távra ennyi szinttel, úgyhogy a meredekebb részeken bele-bele sétáltunk.
Persze az a jó a társas futkározásban, hogy nem lehet túlzottan elkényelmesedni. Ha valaki túl sokat gyalogolna, a másik odacsap szóban... Úgyhogy ahol értelmes volt a futás, ott nem kegyelmeztünk egymásnak.
A másik előny, hogy így én is többet szerepelek a képeken... 🙊
Jó hangulatban értük el a kilátót. Niki tériszonyát legyőzve felmerészkedett a tetejére. Azért gyors körülnézés után legaláb 15 másodpercet vert rám lefelé 😁
Kicsit töltöttünk az energia raktárakba, kipróbáltam az újonnan szerzet Decathlonos mandula szeletet. Nyami, és rágni sem kell túlzottan, mint a datolya alapúakat. Aztán jött egy jó kis lefelé. Kicsit köves gyökeres rész. Nikinek idén volt egy bokatörése, azóta nem futott terepen. Hát nem látszott, hogy félne lefelé. Bevállalós vagyok a lefeléken (lásd Téli Tihany Trail), de bizony előttem csapatott végig széles vigyorral az arcán. 😄
Ezen a szakaszon lódarazsakba ütköztünk. Vagyis mi nem is valójában, bár láttunk egy-kettőt. Sajnos több túratárs is pórul járt. Már itt a lefelén találkoztunk valakivel akinek a könyökét csípte meg, elég csúnyán nézett ki. Későbbi ellenörzőpontokon és a célban is többek mesélték hogy kaptak ebből a "frissítésből".
A következő ellenörzőpont Veszprémfajszon várt minket. Addig murvás erdei majd szántóföldi utakon vitt az útvonal. Kényelmes tempóban, jókat röhögcsélve faltuk a kilométereket és a szintet. Majd odaértünk. Kánaán: hűs szénsavas bodzás víz és dinnye. Ötcsillagos kiszolgálás! Nagyon hálásak voltunk érte.
A pontról tovább indulva várt még ránk a veszprémfajszi kálvária, mint utolsó érdemi kaptató. Majd egy önfeledt csapatás le az aljába, ahonnan kisebb hullámokkal, de jórészt lefelé tartottunk már Király-kútra.
A túra első felének mászásai után, most jött a jutalom játék. A csopaki műutat keresztezve újabb Decathlonos tesztek jöttek: sótabletta és epres zselé szelet. Király kútig jórészt lefelé vezet az út, úgyhogy élveztük a kiérdemelt lefelét.
Az utolsó ellenörzőponton nem időztünk sokat. Kisebb szünet után mentünk is tovább a cél felé, gyakorlatilag végig beszélgetve. Azért néhol akad még egy kis emelkedő, olyankor persze megkaptam hogy Fajsztól már csak lefelé van... 😁
Aztán annyira szívtuk egymás vérét, hogy sikerült benézni az utat, és erre csak egy Paloznak házszám döbbentett rá minket. (hogy lehet hogy a piros sáv kétfelé is megy lefelé Paloznakra és Lovasra? mindegy)
Aztán megint benéztük az utcát lefelé a római útra, úgyhogy választhattunk: vissza párszáz méter a kereszteződésig, vagy másfél kilométer kerülö. Nikinek jobb ötlete volt: vágjunk át a dzsinzsán a párhuzamos útra ami a jó irányba megy. (híres utolsó mondatok, ugye? 😂)
Volt egy kis zsákutca a térkép szerint ami jó irányba ment és csak pár száz métert kellett áthidalni onnan, úgyhogy habozás nélkül egyetértettem. A zsákutca egy bozótosba torkollot, de találtunk ösvényt úgyhogy minden frankónak tűnt. Aztán feltűnt egy drót kerítés...
Innen visszafordulni már ne mtűnt jó ötletnek, úgyhogy mentem is mászni. Niki lazán követett. Szerencsére épp nem voltak otthon a háznál és kutyának sem volt nyoma. A kapunál könyebb dolgunk volt a mászással és szerencse, hogy nem totojáztunk. Én maradtam hátra, de már a kapu tetején voltam amikor egy dízelmotor hangja hallatszódott az úton felfelé. Volt egy sanda gyanúm. Gyorsan lehuppantam az útra és akkor bekanyarodot egy bácsi egy régi VW Transporterben, az előbb lovagolt kapu elé. 😅
Röhögve csapattunk le a szintútra és vettük ismét Lovas felé az irányt. Kis kitérővel, de végül a célba értünk, nem sokkal túllógva a tervezett időnkön.
| Táv: | 24,8 km |
| Szintemelkedés: | 495 m |
| Bruttó idő: | 3 ó 19 p 33 mp |
| Nettó idő: | 2 ó 45 p 25 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése