Kalenjin mind

In memoriam Nati és Guszti... Mindenkitől elnézést, hogy többet futok, mint blogolok. Majd manifesztálódik a 13 csőben lévő poszt is a pihenősebb időkben (december?). Most viszont egy aktuális élmény következik a későn jött indián nyár tiszteletére. Egyik kedvenc túrszervezőm minimál túrája volt Halottak napján. Az időjárás késő szeptemberinek ígérkezett. Kár lett volna nem futással tölteni a napot, így természetesen neveztem. Kényelmesre vettem a menetrendet, ami tízórai indulást eredményezett. No meg gyönyörű őszi bronz-arany Bakonyt. Vinyéről indulva kényelmesen faltam a kilométereket és a lanyha, Hódos-ér menti emelkedőt. A természet varázslatos arcát mutatta. Az illatos, ropogós avarban számtalan csoda rejlett. Az utóbbi hetekben esett némi csapadéknak köszönhetően gombák is. 🍄🙃 A túraszervező pedig a környék izgalmas szikláinak felkereséséről gondoskodott. Innen az útvonal visszatért Vinyére, ahonnan északra, a névadó Zörög-tetőt illetve Porva-Csesznek vasútállomást érintve raj...

Az előző túra után még pihentettem a lábam, mert egy MLSS teszt volt előirányozva szökőnapra. Javulgatott is, de a teszt intenzitása nem tett jót neki, még ha maga az eredménye jól is sikerült. Aztán még aznap este ledöntött az influenza néhány napra. Így a következő hétvégi túra kimaradt. Az extra pihenés is megvolt, mert a rákövetkező héten végig lábadoztam. Elég nehezen tért vissza az ébredési pulzusom és a HRV-m a normál értékekhez. Az elmúlt hét ezek következtében a visszaszokásról szólt másfél hét teljes szünet után. Természetesen az elején nyögvenyelősen ment, így csak minden másnap futottam. Viszont erősítésre cseréltem az így kieső edzéseket. Erre a túrára még a lebetegedésem előtt neveztem, így kicsit bizonytalan voltam, hogy is fog menni. Végül úgy voltam vele, hogy legfeljebb a végét lesétálom, ha máshogy nem megy. Zirctől Porva-Csesznek vasútállomásig, nem túl izgalmas a terep. A szervezők a Pintér-hegy szélén vezetett kezdő szakasszal próbálták feldobni a dolgot. Szerinte...

  Kicsit túltoltam január vége/februárban, úgyhogy visszavettem a tempóból a bal sípcsontomon kezdődő csonthártya gyulladás miatt. Tizenéve volt elég súlyos mindkettőn egyszerre, nem akartam hogy elharapóddzon. Télen elég ritkás még a túrafelhozatal a környéken, úgyhogy fogyott a Diclac és folyt a kényszerpihenő. De a túrát nem akartam kihagyni. :) Bakonybél és környékének nehéz ellenállni. Most sem okozott csalódást. Az időjárás is kegyes volt,  a reggeli majdnem fagy kivételével erősen márciust idézte. A falu központjában lévő sörözőből rajtoltunk, Szentkút irányába. Tavaly ugyanerre mentem ősszel a Csúcs-hegyen át, egy igazi esős csúszós mászós szeánszon. Most végre a jóval szárazabb időben élvezhettem az erdőt. Mászás csak a Kerteskői-szurdokban volt, valamennyi. Aztán kaptató fel a Judit-forráshoz. A forrás után még egy kis szurdok túra következett, meglepően sokan jöttek szembe. Gondolom a Csúcs-hegyi elágazásnál a másik utat választották. Én végigrobogtam a zöldön vissz...

Egy héttel a Tanúhegyek Nyomában után, a 2024-es felkészülés kezdete előtti utolsó hétvégén rendezték ezt a teljesítmény túrát. Ónos eső volt várható délutánra, de úgy gondoltam addigra célba érek, annak ellenére hogy tudtam az Ördög-árok nehezen járható, technikás szakasz. Nemsokára kiderül mekkorát tévedtem 😲. Itt ott saras utakkal kezdődik az útvonal, enyhe emelkedők vannak csak a faluból kivezető kaptató után. Az egész heti esőzés megtette hatását. Beérve az erdőbe számtalan fajta gombát láttam (és fotóztam). Számtalan frissen letört ág jelezte, hogy nemcsak az eső hanem a szél is dolgozott mostanában becsülettel. Az egyik bizony önálló fának is beillett volna. Az ötödik kilométerben befordultunk az Ördög-ároknak nevezett szurdokvölgybe. Jártam már itt korábban. Az itt folyó Nagyesztergári-eret számos alkalommal kell keresztezni. Hidak nincsenek, de az átkelés jellemzően könnyű a mederben lévő köveken lépdelve. Itt jött a "meglepetés", bizony az esőzés rendesen felduzza...