Celtic 63
A GOMU 6 órás utáni héten levert valami getha, de tekintsük azt amúgy is pihenő hétnek. Viszont amint felgyógyultam, töretlen lendülettel ment a futás. A következő öt hétben közel 350 km-t tekertem a lábaimba. Nem bonyolítottam a dolgokat: alacsony pulzus, hétvégi hosszúk fokozatosan három órára felsrófolva. Vissza az alapokhoz. Nem akarom túltolni mint januárban.
Imádom a Kab-hegyet és környékét, régen sokat bringáztam fel a toronyhoz. Tavaly egy teljesítménytúrán is futottam a környéken. Nem is volt kérdés, hogy nyár elejére tökéletes lesz a hat órás után a Celtic 63. Részben erdei utakon vezet a pálya, de nem klasszikus terep verseny. A júliusi időpont elég cinkes tud lenni meleg szempontjából, de a hajnal négy órás rajt és mivel az útvonal második fele gyakorlatilag (cö-cö) végig erddős terepen halad, úgy voltam vele hogy jó lesz ez. Azért nem bíztam a véletlenre a dolgokat, minden folyadék tárolómban jórészt jég volt, egy kis vízzel felütve.
Kettőkor kelés... szóval este nyolc előtt lőtték a pizsamát. Ami a nyári melegben nem egyszerű, de sikerült bő hat óra alvással alapozni a futásra. Nem reggeliztem indulás előtt, túl korainak éreztem. Aztén végül a rajtszám felvétel után betoltam egy datolyás szeletet mégis, hogy felébredjen a gyomrom. Bekészítettem a táskába egy fejlámpát, de miután a kb negyven fős mezőnyön végignézve csak egyet láttam másnál, a kocsiban maradt.
Nagyon családias volt a hangulat már az első perctől kezdve. Ismét sikerült nem elfutnom az elejét, ami azt is jelentette hogy 6:20-ban csont utolsó voltam igen hamar :D
De ez nem szegte kedvem, élveztem a hűs hajnali időt és Ajkáról kiérve már a látványt is. Az egóm persze motoszkált, mint a kisördög, de lehűtöttem a kedélyeit. Menetrend szerint frissítettem és nem foglalkoztam semmivel. Főleg azzal nem, hogy nem volt előttem látótávolságban senki miután egyet előztem úgy 5 km-nél.
Volt egy rövidke boxkiállásom is 10 km tájékán, nem volt elég a rajtelőtt könnyítenem magamon. aztán hiába fogyott a folyaték literszám, legközelebb a célbaérés után kb öt órával sikerült mintát produkálnom (szerencsés a WADA ellenőr, aki nem engem húzott aznap :D).
Szőc után, az első ellenörzőponton tankoltam izo-t a kiürült kulacsba és irány Taliándörögd. Sikerült szépen tartani a 6:30-as tempót egészen a második ellenörző pontig. Eddigre már előztem is párat, és bizony újabb futók voltak látótávolságon belül. A kisördög meg kushadt a sarokban... Én meg nem is frissítettem, csak lenyomtam az órát és eredtem az előttem futók után.
Innen indult a java. Az első 20 km is alapvetően felfelé tartott, de inkább enyhe emelkedőket kellett leküzdeni. Viszont most már Kab-hegy felé fordultunk, és komoly kaptató jött az öcsi műútig egy földúton/ösvényen.
Egyszercsak bejelzett az órám, hogy letértem a pályáról. Ekkor értem be az előttem futó hölgyet pirosas trikóban, aki hasonlóképp járt és kereste mit vétett el. Megláttuk a következő szalagot és megnyugodva követtük tovább a földúton. Pár szólt váltottunk, majd egy rövid technikai szünet okán megelőztem instant futótársamat. Húzott előre a másik látótávolságban lévő sorstárs. Őt végül csak a harmadik ellenörzőponton értem be, ahol gyorsabb frissítéssel kerültem elé. Tankoltam egy jó adag kólát az arcomba, meg a másik kiürült kulacsomba is. Nadrágzsebbe jég, ahogy az már a hat óráson bevált, meg tömtem egy pár sós perecet is az arcomba. Jólesett a datolya szeletek és a gél után. Ekkor már kezdett érződni a meleg. Szerencsére innentől erdős volt az útvonal, egészen az utolsó ellenörzőpontig.
A következő szakasz három részre oszlott: az első 5 km kissé hullámozva indult neki a hegynek, a közepén volt egy ereszkedős intermezzo úgy 3 km-en, majd a végén 5 km egyenletesen emelkedett. Tudtam, hogy ez az én terepem, itt sokan fognak elfáradni. Azért nekem is tartogatott kihívásokat a hegy. Az ellenörzőpontot elhagyva jöttem rá hogy kellett volna még perecet tolnom az arcomba. Sebaj volt nálam tortilla, az is sós, és pont ezért került a hátizsákomba. Ahogy zakatoltam felfelé, nekiláttam közben enni. Ez persze lassított valamelyest, de a tervezett 8 perces tempón belül voltam. Aztán sikerült félrenyelnem a cuccot: kiszáradt száj+sós kaja+orr légzés rulez. Krahácsoltam egy darabig, próbáltam vízzel leöblíteni, de bizony pár száz méterbe beletellett mire megoldottam a dolgot. Ekkor lépteket hallottam magam mögül, és a már elhagyott piros trikós hölgy közelített.
Na ideje nekilátni a dolgoknak: eltettem a kaját és kicsit rákapcsoltam. Így hamar az ereszkedős szakaszhoz értem. A következő emelkedőn kezdtem újra a falatozást, bár ez inkább csak óvatos csipegetés volt. Pedig a gyomrom még jól bírta a dolgokat. A jég megtette áldásos hűtő hatását. Aztán végül csak utolért a piros trikós hölgy, bár közben előztem másokat én is, még a negyedik ellenörző pont előtt.
Itt ismét feltankoltam kólával. Sajnos jég nem nagyon volt már. Adtam magamnak időt az evésre is, már csak a tortillát kívántam. A gél és egyéb édes vackok gondolatára a gyomrom máris rázta a fejét. Úgy látszik én melegben csak sósat bírok enni. Később a célban hallottam egy tippet: paradicsom szelet megsózva. Volt a pontokon, de nekem fel se tűnt mert nem is kerestem. Jó tudni!
Többeket láttam elindulni, ahogy a pontra értem, úgyhogy pár perces feltöltődés után uccu neki. Innentől gyakorlatilag (mintha ezt a szót már használtam volna...) lefelé visz a pálya. Robogtam, előztem: szép az élet hejj. Még a tűző nap sem szegte kedvem, elvégre jól bevizeztem a sapkám, meg ittam is folyamatosan.
Aztán kezdtem érezni, hogy ennem kell, mert borulás lesz. Jól van majd az emelkedőkön. hát az már nem nagyon volt. Korábban elhagytam két hölgyet, kezdtek újra utolérni. Na akkor nincs mese, séta, "zaba" lefelé. Náluk is műsoron volt már a gyaloglás. Váltottunk pár szót, vidám volt a hangulat. Kérdezték minden rendben van-e. Megnyugtattam őket. Igazából minden rendben is volt, tudtam mi a gond azt is mi a megoldás: enni kell, nincs mese, ha kívánom, ha nem, mindegy. Jobb mint megborulni. Aztán az utolsó ellenörzőponthoz közeledve megelőztem őket. Kaptak extra frissítést egy ismerősüktől, kérzdeték kérek e jeget. Jó lett volna, de már csak egy km-re volt az ellenörző pont, nem akartam kétszer megállni.
Többet időztem az utolsó ponton, tankoltam a szokásost: kóla és jég, vizes sapka, no meg sós kaja. Pár vizibombát is szétcsaptam a tarkómon. Kicsit beszélgettünk a pontőrökkel, meg beért a vidám páros is. Kiderült egyiküknek (Niki) aznap van a szültésnapja 🎂, ment a móka javában.
Minden frissítő pont szuper volt, de az utolsón még egy szinttel feljebb emelték a színvonalat. A pont előtt és után is motíváló táblák, útra írt szövegek, lufik a sátoron. Csillagos ötös!
Aztán csak el kellett indulni. Csinger völgyből bizony meredek az út felfelé Ajka irányába. Ezt már tervezetten sétáltam. Beértek a csajok is az emelkedőn. az egyikük nagyon sétálós kedvében volt, de a születésnapos bizony öszökélte a futásra. Jött egy kis lejtő, aztán pedig a Mount Everest. Jöttem már lefelé ezen a dombon a tavalyi túrán: egy alig járt ösvény, elég meredek. Közel hét óra talpalással a lábamban még gyalogolva is nagyon kellett koncentrálnom néhol, nehogy elessek. Valójában itt csúsztam ki a tervezett tempómból. Kezdtem mentálisan is szétesni, nehezen vettem rá magam a futásra, amikor enyhébbé vált az emelkedő. Azért a lefeléken sikerült kocogásra váltanom, de már nem szaggattam. Ajka külső részére érve a körforgalomnál az egyik rendező futott velem egy darabon, és bíztatott. Ez megadta a lökést a "hajrára". Még előztem egyet a célig, de a duó bő öt percet vert rám az utolsó kb hat km-en. Ha felszívom magam és velük tartok... Na majd legközelebb.
Célszalag, öröm és boldogság. Azért a csípő, térd és a boka hármas ikrek nem ujjongott. A gyomrom a grapefruitos Radler hatására viszont annál inkább. Rátoltam még egy kis kólát is, biztos ami biztos, majd leöblítettem meggylével is kis pihenő után.
| Abszolút: | 30/37 |
| Férfi: | 21/26 |
| M35-44: | 7/7 |
| Táv: | 63,05 km |
| Szintemelkedés: | 658 m |
| Bruttó idő: | 7 ó 15 p 02 mp |
| Nettó idő: | 7 ó 6 p 38 mp |
ui. köszönet a Nikinek a vidám percekért út közben és a célban is!
uii.: köszönet a képekért a RUNION-nak
Megjegyzések
Megjegyzés küldése