Reguly Antal emléktúra 35
Az előző túra után még pihentettem a lábam, mert egy MLSS teszt volt előirányozva szökőnapra. Javulgatott is, de a teszt intenzitása nem tett jót neki, még ha maga az eredménye jól is sikerült. Aztán még aznap este ledöntött az influenza néhány napra. Így a következő hétvégi túra kimaradt. Az extra pihenés is megvolt, mert a rákövetkező héten végig lábadoztam. Elég nehezen tért vissza az ébredési pulzusom és a HRV-m a normál értékekhez.
Az elmúlt hét ezek következtében a visszaszokásról szólt másfél hét teljes szünet után. Természetesen az elején nyögvenyelősen ment, így csak minden másnap futottam. Viszont erősítésre cseréltem az így kieső edzéseket. Erre a túrára még a lebetegedésem előtt neveztem, így kicsit bizonytalan voltam, hogy is fog menni. Végül úgy voltam vele, hogy legfeljebb a végét lesétálom, ha máshogy nem megy.
Zirctől Porva-Csesznek vasútállomásig, nem túl izgalmas a terep. A szervezők a Pintér-hegy szélén vezetett kezdő szakasszal próbálták feldobni a dolgot. Szerintem sikerrel, bár ahogy hallottam többek inkább végigdzsaltak a piroson a Cuha mentén.
Néhány patak átkelés és folyamatos túrázó előzgetés után be is gördültem Porva-Csesznekre.
Innen a rövidebb táv másfelé kanyarodott, úgyhogy ritkult a tömeg, de szép számmal voltak a hosszún is. Felkaptattunk Károlyháza közelébe, majd onnan egy jelzetlen erdészeti úton Suttony felé vettük az irányt.
Eddigre nagyon kellemes idő lett. Reggel Veszprémben majd Eplénynél is még komoly köd volt, úgyhogy kicsit aggódtam az időjáráson. Viszont a indulás után hamar kisütött a nap és itt már tökéletes futóidő volt.
Suttonytól újra kapaszkodósabb rész jött a Zörög-tető oldalában. Errefelé a virágok is nagyon élvezték a tavaszt.
Aztán leereszkedtem Vinyére. Itt egy gyors patak átkelés után a buszfordulóban várt a frissítőpont. Kis kóla és ropi tankolás után a műúton folytatódott az útvonal, majd a Hódos-ér mentén Porva volt a következő ellenőrző pont. Innentől feltámadt a szembeszél, ami bizony kezdte meríteni a tartalékaimat.
Még Porva előtt kezdtem utolérni egy másik futót. Az ellenörző ponton előttem rendelt a pultnál, de még mielőtt ráköszönhettem volna indult is tovább. Így Borzavár felé kb végig látótávolságban volt. Ekkorra kezdett igazán kijönni az utóbbi hetek betegsége és kihagyása, ezért nem tudtam rajta hozni semmit. Aztán Borzaváron utolértem, amint épp egy túrázó hölgynek szolgáltatta vissza az elhagyott itiner-pecsételő füzetét. Innentől együtt küzdöttünk a széllel. Majd sikerült is a műútról letérésnél benézni a jelzést. Raktunk egy kis extra bozótjáró kalandot még a vége előtt a futásba, ami itt már sűrűn váltott gyaloglásba. 😅
Amint visszataláltunk a kékre, már csak a Fiatalító forrás volt hátra egy pecsételésre, illetve besuhanni a célba.
Az utóbbi heteket figyelembe véve, bár elmaradtam a tervektől, jól sikerült ez a nap is. Bónusz a lábam másnap is jól érezte magát.
Túratársamnak pedig innen is köszönöm a társaságot, és hogy segített átlendülni a végére elhatalmasodó nehézségeken. 😊
| Táv: | 37,44 km |
| Szintemelkedés: | 637 m |
| Bruttó idő: | 4 ó 34 p 06 mp |
| Nettó idő: | 4 ó 14 p 33 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése