Kalenjin mind

In memoriam Nati és Guszti... Mindenkitől elnézést, hogy többet futok, mint blogolok. Majd manifesztálódik a 13 csőben lévő poszt is a pihenősebb időkben (december?). Most viszont egy aktuális élmény következik a későn jött indián nyár tiszteletére. Egyik kedvenc túrszervezőm minimál túrája volt Halottak napján. Az időjárás késő szeptemberinek ígérkezett. Kár lett volna nem futással tölteni a napot, így természetesen neveztem. Kényelmesre vettem a menetrendet, ami tízórai indulást eredményezett. No meg gyönyörű őszi bronz-arany Bakonyt. Vinyéről indulva kényelmesen faltam a kilométereket és a lanyha, Hódos-ér menti emelkedőt. A természet varázslatos arcát mutatta. Az illatos, ropogós avarban számtalan csoda rejlett. Az utóbbi hetekben esett némi csapadéknak köszönhetően gombák is. 🍄🙃 A túraszervező pedig a környék izgalmas szikláinak felkereséséről gondoskodott. Innen az útvonal visszatért Vinyére, ahonnan északra, a névadó Zörög-tetőt illetve Porva-Csesznek vasútállomást érintve raj...

A szombati menés után levezetésnek egy sok év után újjáéledt terepfutó versenyt néztem ki vinyei rajttal. Nem voltak nagy terveim közel 50km szintes buli után, de azért este intenzív regenerálás volt. Kádas fürdő és éjszakára lábpolcolás meg lábszár fáslizás. Meg is lett az eredménye! Reggel kifejezetten friss lábakkal ébredtem. 😎 Ettől függetlenül nem voltak ambíciózus terveim: két óra környékére vártam az időmet. Sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogy a két nap után hogyan fogom érezni magam. Illetve jól ismert és kedvelt ösvényeken vezetett a pálya, kár lett volna kihagyni. Reggel bedobtam a hűtött izot, meg a botokat és kamáslikat a hátizsákba, aztán uccu neki. Már a Vinyére vezető erdei utacska is varázslatos, mindenkinek ajánlom. A rajtban családias volt a hangulat, de látva a néhány tíz főre rúgó mezőnyt sem voltak kétségeim, hogy esélytelen vagyok egy korosztályos dobogóra. Felhívták a figyelmet a rajt előtt, hogy a kezdeti pár száz méter bizony stűk, vigyázzunk egymásra....

Az előző túra után még pihentettem a lábam, mert egy MLSS teszt volt előirányozva szökőnapra. Javulgatott is, de a teszt intenzitása nem tett jót neki, még ha maga az eredménye jól is sikerült. Aztán még aznap este ledöntött az influenza néhány napra. Így a következő hétvégi túra kimaradt. Az extra pihenés is megvolt, mert a rákövetkező héten végig lábadoztam. Elég nehezen tért vissza az ébredési pulzusom és a HRV-m a normál értékekhez. Az elmúlt hét ezek következtében a visszaszokásról szólt másfél hét teljes szünet után. Természetesen az elején nyögvenyelősen ment, így csak minden másnap futottam. Viszont erősítésre cseréltem az így kieső edzéseket. Erre a túrára még a lebetegedésem előtt neveztem, így kicsit bizonytalan voltam, hogy is fog menni. Végül úgy voltam vele, hogy legfeljebb a végét lesétálom, ha máshogy nem megy. Zirctől Porva-Csesznek vasútállomásig, nem túl izgalmas a terep. A szervezők a Pintér-hegy szélén vezetett kezdő szakasszal próbálták feldobni a dolgot. Szerinte...