Kalenjin mind

Hol is hagytam abba? Ja, igen... St. Moritz, második nap:  séta megvolt. Utána meg futni mentem ... no ez nem futás lett... legalábbis felfelé. A kemping feletti csúcsot néztem ki, hogy magamévá tegyem. Piz da l'Ova Cotschna, 2690 méteren. Közel 7 km táv, 1000 m szintemelkedéssel... és van ott egy pad, gyönyörű kilátással . Viszonylag későn indultam neki. Magas hegyek között ( hol a tenger hupikék ) biza hamarabb sötétedik és hül, mint ahogy azt az ember a napnyugta ideje alapján várná. "Gond nem játék", hallottam sokszor gyerekkoromban társasjátékozás közben, úgyhogy belecsaptam a lecsóba. Majdhogynem szigorúan monoton növekvő volt a magasság profil a csúcsig, úgyhogy a kezdeti kocogás hamar sétává vált, ami 2400 méteres magasság felett konkrétan vánszorgássá csigult.

Tavasszal igen ramaty állapotban voltam lelkileg. Február-március-áprilisban összesen futottam 210 km-t. Azt normál esetben két hét alatt begyűjtöm. Aztán az UB-ra elhívtak buli futni váltóban. Ez megadta a kezdő szikrát. Utána lendületből neveztem erre a versenyre. Nem mertem a hosszú távra, bizonytalan voltam abban, mennyire tudok majd felkészülni. Aztán nekiláttam rendesen edzeni, felderíteni . Májustól szeptemberig több, mint 1500km jött össze. Eközben a magánéletem nem csitult, sőt! De sok-sok segítséggel kimásztam a gödörből. Köszönöm mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult ehhez! A verseny előtti egy hónapban tovább fokozódott a helyzet, de ami nem öl meg az erősít, úgyhogy bevetési felszerelés összekészít...

Aki rendszeres olvasó az tudja most mi jön. Május elején már felderítettem. Ez viszont éles bevetés lesz. A felszerelés egyben... Én egyben... Combok bizseregnek... Üzemanyag betöltve... T-4ó17p Vadlán Ultra Trail 53... I am coming for you! ui.: élő eredmények itt  (keress a nevemre)

A könnyed első nap i séta/futás után másnap belecsaptam a lecsóba. Egy masszív gyümölcs-joghurt-olajos mag reggeli és kis blogolás után nyomtam egy sétát a közeli tavacskához, a Lej Marschhoz. Varázslat. A kemping mögött található a St. Moritzi téli olimpiák síugró sánca. Vagyis a helye. Jelenleg koronglövész pálya.

Nemrég egy futó ismerősömmel beszélgettem, akit épp próbáltam befűzni a szombati Vadlán Ultra Trail 53 km -es távjára. Nem nagyon fut terepen, de érdeklődött és amikor mondtam milyen cucokat viszek, egyből visszakérdezett, hogy miben fog ez elférni. Mondom hátizsákban. Következő kérdés: és az nem kényelmetlen? Nem. Régóta teveztem már egy posztot a cuccokról, amikben futok, úgyhogy lőn... ( tizennégy poszt van a csőben, plusz az UBT, szóva lusta dög vagyok, de megkapjátok majd mindet, csak közben zajlik az élet is elképzelhetetlen sebességgel ) 1. Mi más mint a cipő(k) Az utóbbi hónapokban fedeztem fel magamon, hogy lábfétisem van. Rákaptam a pedikűrre. Cipőt venni mindig is gyengém volt. Közel két éve csak Altra cipőkben futok, illetve Xero Shoes cipőkben nem futok (némi alkalmi viseletet és papucsozást leszámítva). Az előbbi kifejezetten futásra, túrázásra specializálódott márka, úgynevezett zero drop és wide toebox modellekkel. Az utóbbi egy barefoot vagy minimalista cipőmárka, a...