Margit vonal emléktúra
Ismét napsütéses hétvége. Futhatnám a szokásos köröm, de van a közelben túra. Kár lenne kihagyni. Múlt hétvégén családi program miatt kimaradt az egyik kedvenc környékem: a Tanúhegyek. Úgyhogy a felkelő nappal ébredek, gyors reggeli és amikor teljes a napsütés már Balatonakarattya felé suhanok kocsival. Fűzfőről van a rajt, de nem körtúra, így a célban hagyom a kocsit és csatlakozom a népes utazóközönséghez. Mindenki túraszerelésben. Az erős szél láthatóan senkit nem tántorított el, hisz a hátunkba kapjuk majd. Gyors jegyvásárlás és már jön is a vonat. Gyakorlatilag tele. A bő tíz percet a kerékpárvagonban állva tesszük meg többen is. Láthatóan sokan jönnek Budapest felől is a túrára. Fűzfőn leszáll a népes túrázó sereg és bizony komoly sorbanállás van így a rajtnál. Azért sikerül kilenc előtt elindulnom.
Az első ellenőrzőpont mindjárt a közeli templomromnál van. Mindenhol kódot kell írni, úgyhogy gyorsan csinálok pár képet és előveszem a tollat. Aztán robogok is tovább. Az útvonal Keneséig a kerékpárúton halad, onnan fogunk letérni itt-ott majd vissza.
Hátam mögött a szél, előttem a nap. Egészséges tempót megyek. Idén már hat percen belüli kilométerek mennek a hosszú futásokon, így hamar Kenesére érek. Itt dobunk egy meredek balost egy saras lépcsős résszel indítva, majd a Bögre-hegy felé tartunk. Itt örülök igazán, hogy végül mégsem az aszfalt cipőben jöttem, hanem az egyik edző Altra Outroadban, ami vegyes aszfalt-terep cipő. Nem agresszív a talpa, de ezen a felázott kissé agyagos talajon az aszfaltcipő gondban lenne. Aztán kicsit a város külső részein kanyarogva a Soós-hegyi kilátó következik.
Meg persze napsütéses balatoni panoráma. A szél majd kitépi a kezemből a telefont miközben fotózok, úgyhogy nem időzök sokáig. Hasonlóan felázott ösvény visz le a német katonai temetőhöz.
Aztán az útvonal visszatér a kerékpárútra. A hullámok fehér tarajt kapnak a széltől, a nap csodásan süt. Szerintem a téli Balaton szebb mint a nyári.
Hamarosan Akarattya következik. Itt a vasutat keresztezve teszünk egy kitérőt a Rákóczi fához. Aztán az alagútnál átkelve ismét a vasúton újfent a partra érve lehet élvezni a napfényt és a Balaton látványát.
Csak vízzel készültem erre a rövidke túrára, de különösebben nem izzadtam meg így csak mérsékelten fogy az is. Az utolsó lépcsősorhoz érek. Itt inkább gyaloglok már felfelé. A tegnapi 4*800m résztáv azért érződik a lábaimban így a végére.
Megéri a lépcsőzés, aranyos levendulamezőre lelek a fenti utca mentén.
Még érintjük a Margit vonal emlékművét, aztán laza kocogás a vasútállomásra.
| Táv: | 16,57 km |
| Szintemelkedés: | 302 m |
| Bruttó idő: | 2 ó 05 p 52 mp |
| Nettó idő: | 1 ó 44 p 37 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése