Kalenjin mind

Hol is hagytam abba? Ja, igen... St. Moritz, második nap:  séta megvolt. Utána meg futni mentem ... no ez nem futás lett... legalábbis felfelé. A kemping feletti csúcsot néztem ki, hogy magamévá tegyem. Piz da l'Ova Cotschna, 2690 méteren. Közel 7 km táv, 1000 m szintemelkedéssel... és van ott egy pad, gyönyörű kilátással . Viszonylag későn indultam neki. Magas hegyek között ( hol a tenger hupikék ) biza hamarabb sötétedik és hül, mint ahogy azt az ember a napnyugta ideje alapján várná. "Gond nem játék", hallottam sokszor gyerekkoromban társasjátékozás közben, úgyhogy belecsaptam a lecsóba. Majdhogynem szigorúan monoton növekvő volt a magasság profil a csúcsig, úgyhogy a kezdeti kocogás hamar sétává vált, ami 2400 méteres magasság felett konkrétan vánszorgássá csigult.

Tavasszal igen ramaty állapotban voltam lelkileg. Február-március-áprilisban összesen futottam 210 km-t. Azt normál esetben két hét alatt begyűjtöm. Aztán az UB-ra elhívtak buli futni váltóban. Ez megadta a kezdő szikrát. Utána lendületből neveztem erre a versenyre. Nem mertem a hosszú távra, bizonytalan voltam abban, mennyire tudok majd felkészülni. Aztán nekiláttam rendesen edzeni, felderíteni . Májustól szeptemberig több, mint 1500km jött össze. Eközben a magánéletem nem csitult, sőt! De sok-sok segítséggel kimásztam a gödörből. Köszönöm mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult ehhez! A verseny előtti egy hónapban tovább fokozódott a helyzet, de ami nem öl meg az erősít, úgyhogy bevetési felszerelés összekészít...

Aki rendszeres olvasó az tudja most mi jön. Május elején már felderítettem. Ez viszont éles bevetés lesz. A felszerelés egyben... Én egyben... Combok bizseregnek... Üzemanyag betöltve... T-4ó17p Vadlán Ultra Trail 53... I am coming for you! ui.: élő eredmények itt  (keress a nevemre)

A könnyed első nap i séta/futás után másnap belecsaptam a lecsóba. Egy masszív gyümölcs-joghurt-olajos mag reggeli és kis blogolás után nyomtam egy sétát a közeli tavacskához, a Lej Marschhoz. Varázslat. A kemping mögött található a St. Moritzi téli olimpiák síugró sánca. Vagyis a helye. Jelenleg koronglövész pálya.

Nemrég egy futó ismerősömmel beszélgettem, akit épp próbáltam befűzni a szombati Vadlán Ultra Trail 53 km -es távjára. Nem nagyon fut terepen, de érdeklődött és amikor mondtam milyen cucokat viszek, egyből visszakérdezett, hogy miben fog ez elférni. Mondom hátizsákban. Következő kérdés: és az nem kényelmetlen? Nem. Régóta teveztem már egy posztot a cuccokról, amikben futok, úgyhogy lőn... ( tizennégy poszt van a csőben, plusz az UBT, szóva lusta dög vagyok, de megkapjátok majd mindet, csak közben zajlik az élet is elképzelhetetlen sebességgel ) 1. Mi más mint a cipő(k) Az utóbbi hónapokban fedeztem fel magamon, hogy lábfétisem van. Rákaptam a pedikűrre. Cipőt venni mindig is gyengém volt. Közel két éve csak Altra cipőkben futok, illetve Xero Shoes cipőkben nem futok (némi alkalmi viseletet és papucsozást leszámítva). Az előbbi kifejezetten futásra, túrázásra specializálódott márka, úgynevezett zero drop és wide toebox modellekkel. Az utóbbi egy barefoot vagy minimalista cipőmárka, a...

Ahogy elkezdtem szervezni a svájci nyaralásomat, teljesen véletlenül elémugrott egy hirdetés: Matterhorn Ultraks. Megnéztem. Hát mit ad Isten, pont akkor lesz egy három napos terepfutó rendezvény, amikor arra járok. 😎 Ráadásul mindhárom napon volt még nekem tetsző távra hely. Úgyhogy lendületből be is neveztem azonmód. Ma este háromnegyed kilenckor éjszakai vertikál (Vertinight): 4,9km / 691m szint. Holnap reggel hétkor az ultratáv (Sky): 49km / 3600m szint. Vasárnap reggel fél kilenckor pedig levezetésnek egy fél marcsi (Active): 19km / 1150m Élő eredmények itt . ui.: van saját márkás Toblerone is a boltban 😁, azon nem a Matterhorn van... 🤭 uii.: a Matterhorn és a Toblerone képek forrása a Wikipédia, CC BY-SA 4.0 illetve CC BY 3.0

Még legalább fél órányi autóútra voltam St. Moritztól, amikor a combjaim már bizseregtek. Kívánták a futást erőst. Előző (fél) héten kemény 147m szintemelkedés jött össze, ami az Alföldhöz képest becsületes, de az én mércémmel még göröngynek is kevés. 😄 Tegnap bemelegítésnek 301 méterrel indítottam a hetet. 😎 Megérkeztem. Check-in. Lepakoltam. Ebéd. Emésztési és felderítő séta a városba/tóhoz. Gyönyörű, meseszép, lélegzetelállító, fenséges. Mintha ezt már mondtam volna 😁 Képek Strava Utána tettem-vettem még egy kicsit, mert anyukám tojásos lecsója nehezen akart lemenni (nem kellett volna ráropizni). De aztán a gyomrom zöld jelzést adott végül, úgyhogy irány egy könyed 10 km-es bemelegítő kör 236m szinttel a Staz erdőbe. Nehezen tudtam eldönteni milyen ruhát vegyek este hétkor egy három km-en 200+ méter szintemelkedésű útvonalra. Ráadásul a kempingben/tó mellett veszettül fújt a szél. Úgyhogy felvettem egy vékony meg egy vastaga rövidujjút. A vastag nagyon gyorsan lekerült és csak a...

Azaz magaslati edzőtábor második rész. Pár hete még úgy volt, hogy jelenleg Norvégiában vagyok. Aztán az a történet másfelé kanyarodott. Úgyhogy tegnap hajnalban beültem a kocsiba és irány St. Moritz. Év elején amúgy is egy svájci nyaralást terveztem magamnak. Norvégia is sorra kerül majd, amikor úgy alakul az élet. 12 órányi fárasztó, izgalmas, lélegzetelállító, gyönyörű jórészt ausztriai kocsikázás után megálltam St. Moritzban. Néhány szösszenet az útról. Az első nap élményei is jönnek külön posztban. 1. sávtartó+adaptív tempomat rulez: gyakorlatilag egy seggel végigtoltam úgy, hogy vasárnap már levezettem anyukámtól hazafelé 300kmt, este bepakoltam a kocsiba és hajnali kettőkor go. Csak tölteni álltam meg. Győrtől Imstig de jure vezettem, de facto gyakorlatilag nem, vezetésemben maximálisan támogatva voltam. Ez nem önvezetés, de messzire utazni autóval csak így érdemes: elektromos autó meg ez a két rendszer. Érkezéskor nem voltam fáradtabb, mint induláskor. Jó: aludtam is egy órát...

Szombaton hazaértem Präbichlből . Ha pedig már legurultam az Alpokból, másnap továbbgurultam Alsóörsre a Balaton IVV -re. Mondhatni bérletem van, mert ez már a harmadik jelenésem ezen a túrán. Végre nem a kímélő távon, hanem negyvenesként a negyvenesen tettem próbára a magaslati edzésmunkámat. Csákány-hegy, Veszprémfajsz, dinnye. Ezek már duplán ismertek az útvonalon. Ez egészült ki a Péter/Tamás-hegy, Koloska, Recsek-hegy illetve a Felsőörs, Csere-hegy bulikkal.  Lejőve maaslatról igen jó formában éreztem magam, és az útvonal feléről már van egy albumnyi kép és egy beszámoló . Meg gyakorlatilag minden részén futottam (többször is) már különböző keretek között. Így inkább futni, mint élvezkedni terveztem. Ez látszik a rajt fotón is, ugye?

A korábbi csúcstámadási kísérlet/Spartan kalandtúra után valami futósabb útvonalra vágytam a nyaralás maradék részére. Úgyhogy terveztem egy útvonalat, ami maradt murvás utakon végig, de mégis bejárja a környéket. Fel az egyik sípálya (Grübl) Rösselhals alattí kezdetéig, illetve a Rösselen is volt néhány lehetőség beletekerni pár kmt a lábakba. Természetesen a 25+%-os emelkedők és a 15 perces km-ek itt is garantáltak voltak. Meg a csodás látvány is.