St. Moritz, első nap: séta a tónál és Alp/Lej da Staz
Még legalább fél órányi autóútra voltam St. Moritztól, amikor a combjaim már bizseregtek. Kívánták a futást erőst. Előző (fél) héten kemény 147m szintemelkedés jött össze, ami az Alföldhöz képest becsületes, de az én mércémmel még göröngynek is kevés. 😄 Tegnap bemelegítésnek 301 méterrel indítottam a hetet. 😎
Megérkeztem. Check-in. Lepakoltam. Ebéd. Emésztési és felderítő séta a városba/tóhoz. Gyönyörű, meseszép, lélegzetelállító, fenséges. Mintha ezt már mondtam volna 😁
Utána tettem-vettem még egy kicsit, mert anyukám tojásos lecsója nehezen akart lemenni (nem kellett volna ráropizni). De aztán a gyomrom zöld jelzést adott végül, úgyhogy irány egy könyed 10 km-es bemelegítő kör 236m szinttel a Staz erdőbe.
Bele is sétáltam a technikás erdei ösvényen felfelé, de így is fent voltam a legelőn fél óra alatt.
Tehénkolomopolás, gyönyörű látvány, csatak víz vagyok és vigyorgok mint a tejbetök. Már most izomláz van az arcizmaimban, mert lehetetlen nem mosolyognom itt.
A legelőről lefelé vitt az innentől murvás út, egy tavacskához. Azért stég volt rajta legalább kettő. Körülötte több tűzrakóhely padokkal. Nyugat-Európához képest is next level az infrastruktúra, a rend és a tisztaság.
Innen rövid aszfaltozás és már vissza is értem tóhoz, a part menti sétányon pedig a városba.
Szembe elit futók jöttek. Teljes természetességgel intettek köszönésképpen.
Valamint egy nagyon fontos dolgot láttam még...
... gombát! 🍄
A végére egy kis helyi/rétoromán/engadini nyelvlecke:
Alp - hegyi legelő
Lej - tó
Piz - csúcs












Megjegyzések
Megjegyzés küldése