Zánkai Út-törők 34 TT
A könnyed péntek esti futás után szombatra komolyabb lábikra rehabilitációt terveztem: a hétvégi balatoni tripla második állomása Zánkáról indult.
Bőséges izo áradattal készültem, mert már fél kilenckor perzselt a nap, és bizony itt kevés árnyék volt várható. A bot is a hátizsákban lapult, mert Köveskáltól bizony szükség volt rá bőséggel. Nem is tököltem, indultam, ahogy tudtam. A méhek is szorgoskodtak a levendulában.
Én pedig egy rövidke aszfaltos szakasz után neki a szőlőhegynek.
Köveskálig gyönyörködhettem a Hegyestűben és a Tapolcai-medencében.
A tűző napon, de ez sem zavart. Legalább barnulok 😎
Köveskálig elfogyott egy liter izo, úgyhogy a faluban egy árnyékos helyen kicseréltem a kulacsokat és elővettem a botot is. Nem azt.. a másikat 🤭
Innentől Balatonhenyéig élveztem az árnyékot.
Aztán Balatonhenyér ebegurulva majdnem terpefutónak néztek 😁
Merthogy aznap volt a Tapolca Trail is és Balatonhenyén volt az egyik frissítőpont. Gyorsan kiderült ám, hogy rajtszám nélkül vagyok és én egy másik bulira vettem jegyet. Azért így is meghívtak egy pár szelet paradicsomra.
Innen újabb - jórészt napsütötte - mászás jött, amit csak Pirkancnál szakított meg egy árnyékos szakasz.
Kedvem zöld, lábam szuperzöld. De nem csak a táv, hanem az izo is fogy rohamléptekkel. Lerobogok Balatoncsicsó mellett Szentantalfára. Ismerős vidék, mondhatni hazai pálya.
Aztán fel a Szent Balázs-hegyre. Végre újra árnyék. Szeretem ezt a lefelét a zöldön.
A vége ismét napos. Van egy kis kavarás egy patak átkelés után. A turista jelzés egy elkerített tanyán át vezet(ne). Kitikkadva kerítés mentén kommandózás egy csapáson. Az utolsó pár deci folyadékom próbálom beosztani a maradék jórészt napos szakaszra.
A kevés árnyékban ragadozó madár vijjogását hallom. Elcsigázottan úgy döntök, hogy akkor most fotózok és közben pihenek, hűsölök.
Ég a napmelegtől a kopár szik sarja... Én pedig már a saját nyálamon csúszok le a Balaton partra...
Örökkévalóságnak tűnő pár kilométer van még hátra Zánkán, amikor kellemes meglepetésemre egy faros nosztalgia Ikarus gördül velem szembe.
Innen még jön az utolsó küzdés egy elnyújtott emelkedőn a célig. Néhány levendulabokor ad még egy kis lendületet, majd kitikkadva lerogyok az árnyékban.
A lábikrám egyre jobban, a vízháztartásom meg egyre rosszabbul. Döntöm magamba a folyadékot. Mire hazaindulok lecsúszik vagy három liter. Szuper túra, sivatagi szintű napfénnyel.
Este elégedetten készítem a cuccaimat össze: másnap jön a mesterhármas fináléja... stay tuned :)
| Táv: | 34,16 km |
| Szint: | 733 m |
| Bruttó idő: | 4 ó 48 p 03 mp |
| Nettó idő: | 4 ó 18 p 24 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése