Kalenjin mind

A többnapos országúti kerékpárversenyeken a legdurvább szakaszt "queen stage"-nek hívják. Hát én mára terveztem ennek a hétnek a megkoronázását a Reichenstein megmászásával. Elszámoltam magam. Nem egy kis kerekítési hibával, inkább pár nagyságrenddel. Nem árulok el nagy titkot, hogy így is eseménydús kalandban volt részem. Ha azt mondom megtettem 9,4 km-t 653m szinttel 1 óra 24 perc alatt, az elég becsületes egy móka. De ha hozzátesszük, hogy volt még benne 80 perc "állásidő" is... No de lássuk szépen sorban. A reichenstein 5 km-re és 970m szintnyire van a szállástól. Délcegen azt gondoltam 60-70 perc alatt fent vagyok. Aha... nem véletlen, hogy a hegymászók/alpesi túrázók nem km/óráról hanem m/óráról beszélgetnek. Mert a hegyekben a szint az úr.  45 perce futottam... izé power hikeoltam, amikor realizáltam, hogy a fasorban sem vagyok. Tényleg nem voltak már fák 😁 Némi nemű cserjék és virágok tartózkodtak már csak ezen a magasságon. Meg egy zerge legelészett nagy k...

Tegnap egy órát útvonalterveztem, valami könnyebb kör reményében. Végül többszöri próbálkozásra sikerült a 400m szintet 230-ra leszorítanom 😂. A Leobner hüttével szemközt, az Erzberg oldalában kanyarítottam a tracket.  Ennél lejjebb nem ment. Präbichl egy hágón fekszik, szóval itt két választása van az embernek: felfelé indul vagy lefelé 😎. Szerencsére ma szebb idő van mint tegnap. Úgyhogy vad as park hegyezés  előtt becsavartam egy kímélő kört. Persze ez is felfelé indul. Mivel itt csak maximum 15%-os emelkedők vannak, így a botot otthon hagytam. Tegnap mutatott 27%-ot is az órám. Amint lefelé fordult az erdei út, feltárult a hágó Eisenerz felőli oldala. Nemsokára a gigantikus tájseb is látható lett, amit a bánya okoz(ott). A következő kanyarban pedig egy őz várt. Aztán a hegyoldalban méltatlankodott a mókás ugatásszerű hangján. Innen a bánya felé fordultam, lefelé a meredek turista ösvényen, ami néhol egészen a kerítés mellett haladt. Majd ért egy "kis" meglepetés... Vá...

Lassan 15 éve járunk ide nyaralni családilag. Imádom! Szuper programok gyerekkel is, alpesi legelők és emelkedők rogyásig. Úgyhogy tegnap nekiindultam a Leobner hüttének edzés gyanánt, délután pedig a gyerekekkel levezettem a Leopoldsteiner see körül. A hegyen mindig történik valami. Felfelé két tehéncsordával találkoztam, az alsó csapat eléggé megijedt, amikor óvatosan elcsörtettem mellettük/közöttük. 🐗 20%-os lejtőn biza óvatosan futni lefelé is csörtetés, így utánam iramodtak. Azt hihették én vagyok a vezérbika 🐮. Szerencsére lefelé az úton én voltam előnyben, de azért volt egy kis rétegizgalom meg kolompolás. Ma megérkezett a hidegfront, ami a Dachsteinre 18 l/m2 csapadékot hoz. Mi csak a legszéléből kapunk úgy 6 litert. Ebből reggelre csak pár decit jósoltak, úgyhogy nem volt kérdés hogy beöltözök és irány a hütte  a szeles szemerkélés közpette. Kezd beütni a magaslat: ma fáradtabban mozogtak a lábaim, sokkal többet sétáltam felfelé. Lefelé is lassabban ment: választhattam...

A könnyed péntek esti futás után szombatra komolyabb lábikra rehabilitációt terveztem: a hétvégi balatoni tripla második állomása Zánkáról indult. Bőséges izo áradattal készültem, mert már fél kilenckor perzselt a nap, és bizony itt kevés árnyék volt várható. A bot is a hátizsákban lapult, mert Köveskáltól bizony szükség volt rá bőséggel. Nem is tököltem, indultam, ahogy tudtam. A méhek is szorgoskodtak a levendulában. Én pedig egy rövidke aszfaltos szakasz után neki a szőlőhegynek. Köveskálig gyönyörködhettem a Hegyestűben és a Tapolcai-medencében. A tűző napon, de ez sem zavart. Legalább barnulok 😎 Köveskálig elfogyott egy liter izo, úgyhogy a faluban egy árnyékos helyen kicseréltem a kulacsokat és elővettem a botot is. Nem azt.. a másikat 🤭 Innentől Balatonhenyéig élveztem az árnyékot. Aztán Balatonhenyér ebegurulva majdnem terpefutónak néztek 😁 Merthogy aznap volt a Tapolca Trail is és Balatonhenyén volt az egyik frissítőpont. Gyorsan kiderült ám, hogy rajtszám nélkül vagyok és...