VIII. Kő-árok félmaraton
A szombati menés után levezetésnek egy sok év után újjáéledt terepfutó versenyt néztem ki vinyei rajttal.
Nem voltak nagy terveim közel 50km szintes buli után, de azért este intenzív regenerálás volt. Kádas fürdő és éjszakára lábpolcolás meg lábszár fáslizás. Meg is lett az eredménye! Reggel kifejezetten friss lábakkal ébredtem. 😎
Ettől függetlenül nem voltak ambíciózus terveim: két óra környékére vártam az időmet. Sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogy a két nap után hogyan fogom érezni magam. Illetve jól ismert és kedvelt ösvényeken vezetett a pálya, kár lett volna kihagyni.
Reggel bedobtam a hűtött izot, meg a botokat és kamáslikat a hátizsákba, aztán uccu neki. Már a Vinyére vezető erdei utacska is varázslatos, mindenkinek ajánlom. A rajtban családias volt a hangulat, de látva a néhány tíz főre rúgó mezőnyt sem voltak kétségeim, hogy esélytelen vagyok egy korosztályos dobogóra.
Felhívták a figyelmet a rajt előtt, hogy a kezdeti pár száz méter bizony stűk, vigyázzunk egymásra. Itt volt egy kis toporgás annak aki nem jól helyezkedett a rajtban. Mint pl én, mert egy kolléga látván a botjaimat kérdezte mennyire kell az ide és a nagy beszélgetésben majdnem lemaradtam a rajtról. 😁
Aztán egy kilométer után pesze elkezdett szétrázódni a mezőny, ahogy jött az emelkedő. Ami kisebb megszakításokkal a tizenharmadik kilométer végéig tartott, kb. Károlyházáig. Onnan pedig a maradék táv már lefelé ment a Cuha-völgybe, majd a Cuha-völgyben a célig. Így az volt a taktikám, hogy Károlyházáig bot a kézben, aztán ahogy lefelé fordul a pálya, berakom menet közben a hátizsákba és lehet csapatni.
No de előbb túl kellett élni a keleti oldalát a pályának Csesznekig, amit erőst besütött a nap. Itt páran megelőztek. Nem erőltettem a tempót az emelkedő és az előző napi szintén napos 50 km okán. Abban reménykedtem, hogy a hosszú emelkedők és lejtő az erősségem.
Csesznek után fordult a kocka. Jött az árnyék és Károlyházáig befogtam őket egyvalaki kivételével. 😈
Meglepően jól ment a futás, és meglepően sikerült nem elfutnom az elejét és az elmekedőt. Hébe-hóba bele is sétáltam a meredekebb részeken. Fotózni nem álltam meg, de a korábbi beszámolókból lehet csemegézni a képekből. Olyan flowban voltam, hogy Csesznek alatt le is verte a fejemről a sapkát egy behajló ág 🤭. Cserébe a gézaházai 82-es keresztezésnél pont üres votl az út, így megszakítás nélkül sikerült átjutnom a túloldalra. Szerintem jó üzlet...
Aztán egyre gyakraban nézegettem az órán a megtett kilométerek számát. Károlyháza, végre 13. Bot összecsuk, hátizsákba el. zuhanó bombázó üzemmód bekapcsol. Rákkenroll 🤘
A Cuha-szurdokba leérve volt néhány fogalmatlan kiránduló csoport. Egy olyan dózerútn, ahol két autó el tud menni egymás mellett, sikerült úgy helyezkedniük a "Futó... futó!" kiáltásaim ellenére, hogy alig tudtam közöttük áthaladni.
De nem akadtam fel semmin. Hűs erdő, Bakony, Cuha, verseny, zúzás. Nagyon élveztem. Végül a viadukt alatt beértem az utolsó előzőt is. Jó, ő szelfizett egyet, én meg csak elsuhantam, de enélkül is meglett volna a célig... 😇
Azért a bemelegítésnél gondoltam ám rátok is. Csináltam pár képet a pálya végéről.
Sajnos a Cuha a viadukt után csontszáraz, de a célban a hideg (és tej és habarás mentes!) gyümölcsleves kárpótolt.
Néhány gratulációt cseréltem az ismerős arcokkal. Majd kezdetét vette a vasárnap délutáni zaba már hazafelé menet. A hétvégi 6000 extra kalóriát muszáj volt valahogy visszatölteni.
| Táv: | 19,14 km |
| Szint: | 427 m |
| Bruttó idő: | 2 ó 03 p 59 mp |
| Nettó idő: | 2 ó 02 p 15 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése