Privát Ederics Vad Szíve

... azaz Vadlán Ultra Terep 53 felderítés.

Tanár úr, kérem az úgy volt... hogy januárban én elengedtem idénre minden versenyt. Aztán áprilisban szóltak a futóklubban, hogy kéne egy beugrós az UB csapatba. Utána meg lendületből beneveztem a Vadlánra, a rövidebb távra.😇 A május elsejei hosszúhétvégén szezonnyitó jelleggel meg is néztem az első emelkedőt Vállus után.

Röviden összefoglalva: 400m-en 120m szintemelkedés. Igen 30%-os emelkedő. 6 percbe tellett. 170 volt a pulzusom a végére. Gyalog... igaz bot nélkül. Hát nem cuki?! 😍

Akkor nulla futásra csak egy tizes kört mentem, de már beterveztem az útvonal közepének felderítését is. Ami most fért bele a naptárba. Múlt héten volt az Ederics Vad Szíve vertikál verseny, amire hívtak, de gyerekes program miatt nem tudtam részt venni rajta. Úgyhogy privátba abból is mentem egyet felfelé, hisz a Vadlán útvonala sem hagyhat ki egy ilyen bulit.

Igaz ez csak 900m-en 147m szint, de ugye ősszel ezek összeadódnak majd. No meg akadt még némi szint az útvonalon. 🤭

Sose érünk a végére, úgyhogy jöjjön a beszámoló. Balatonedericsről indultam. Lájtos bevezetőként fel a szőlőkhöz.

Ott kicsi szusszanás a szintben futó dűlőúton. Élveztem a napfényes panorámát a tanúhegyekre. 🥰

Előző hétvégén is Szigligeten voltam. Előtte meg ugye Tanúhegyek 50. Szerencse hogy ezt nem lehet túladagolni!

A szőlőkből visszaereszkedtem a nyaralók közé, hogy a Csodabogyós barlangnál megtámadjam a Vad szív felmenő ágát.

Most hoztam botot és tekintettel arra, hogy még több mint 20 km hátra volt, maradtam a gyaloglásnál.

A lefelé a Batsányi kilátó érintése után Balatongyörökre vezetett innen, népes gyíksereget riogatva és gyönyörködve a természetben. Egy kanyarban egy élénkzöld példányt sikerült megriasztanom a napozásban, a farka nélkül is alig fért volna el a tenyeremen. Az aljnövényzetből jövő hangok alapján a Keszthelyi-hegységben varánuszok vagy komdói sárkányok élnek minimum. Gyíkot nem sikerült fotóznom, de méheket igen.

A kilátónál pedig egy nagyon szép lepkét, ami még a fejemre is akart szállni. Sajnos kinyitott szárnyakkal nem sikerült lekapnom.

Györökről visszafordultam a dombok felé a Bél Mátyás kilátóhoz.

Innen a Vas-hegyi lezárt Kitaibel Pál kilátó, a fénykereszt és kálvária érintésével pedig lerobogtam Vonyarcvashegyre.

Itt kezdődött az utolsó kemény szakasz. 9km gyakorlatilag végig felfelé, összesen kb 350m szintemelkedés. Nem nyomtam a tempót, használtam a botokat, sétáltam ha úgy éreztem jónak. A fáradtság már megvolt, de semmi gond. Izo van, napfény van, jókedv van.

A Padkűi kilátóig kevés látnivaló volt. Része voltam az erdőnek. Csodás lebegésben telt ez a szakasz. A meredek részeken gyalogoltam, az enyhébb emelkedőkön futottam. Kortyoltam az izot és szívtam magamba a természet békés csodáját.

A kilátóban szusszantam pár percet. Ezután még jött egy kis lefelé Büdöskútig, majd újabb mászás  hegyek széléig, hogy onnan lezúdulhassak Balatonedericsre.

A meredek technikás, avaros, köves, belógó ágas lefeléről jó hogy mostmár van elképzelésem. Remélem meg tudom majd csapatni ősszel. Már csak ezért megérte eljönni.

Leértem a faluba, újabb pillantást vetve a tanúhegyekre. Majd kis szusszanás után beültem a kocsiba és a kocsmához vezetett az utam, mert muszáj volt lehűtenem magam. Brutális volt a meleg, és az útvonal jó része árnyékmentes.

Egészségemre!

Táv:	27,16 km
Szint:	1037 m
Bruttó idő:	5 ó 01 p 05 mp
Nettó idő:	3 ó 47 p 43 mp

Képek

Strava

Bónusz képek május elejéről