Imádom a Bakonyt. Imádom a Balaton-felvidéket. Mégis a kedvenc tájam a Tapolcai-medence. A Tóti-hegy körpanorámája verhetetlen. Emellett beteg szintes útvonalakat lehet itt tervezni, annak ellenére hogy csak 200-400 méter közötti csúcsok vannak. Így magától értetődő volt, hogy ezt a túrát bevállalom. Merészen az ötvenes távra lőttem. Kétség sem férhetett hozzá, hogy hasonlóan kifingok, mint Pákozdon. Viszont ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni. A drágább teljesítménytúrákhoz tartozik: 5000 előnevezéssel, de megérte.
A pénteki résztávot pedig lazára vettem, hisz ez az év eddigi leghosszabb futása. A csütörtöki futásomon sikerült az utolsó párszáz méteren eláznom, úgyhogy örültem a szombaton várható napos időnek. Dilemmában voltam, hogy merjek e rövidben kezdeni és végül bevállaltam. A reggeli 10 fok azért fázós volt így kissé, de a Bújdosók lépcsőjének 100 m szintemelkedése 300 méteren gondoskodott arról, hogy ez ne tartson sokáig.
Majdnem sikerült egy szuszra felsétálnom, de végül az utolsó pihenőig bírtam csak. Jó valójában cska a virágok miatt álltam meg. 👼
Ja... nem. 😂 Már itt látszott a zseniális szervezés. Ahogy felértem, az útvonal elvitt balra egy kilátóponthoz. Innen mindjárt szemügyre lehetett venni egy későbbi szakaszt: a Szent György-hegyet.
Pedig az első ellenörzőpont: a Ranolder kereszt jobbra van.
Itt szusszantam egy kicsit, közben pedig gyönyörködtem a Balatonban. Hamar rájöttem milyen szerencsés vagyok: szegény pontőrök jobban fáztak kabátban, mint én. Indultam is tovább, az esőktől hűvös volt az erdő.
Sajnos a Kisfauldy kilátó le van zárva, ami spórolt nekem még öt perc bámészkodást (és pihit). Inkább csapattam lefelé Badacsonytomajra. Aztán Kőkapu előtt jött még egy kitérő egy kilátópontra.
Innen a Gulácsot és a Tóti-hegyet lehet megszemlélni. A Gulácsot nem érinti ez az útvonal, de az őszi Tanúhegyek nyomában azt sem fogja kihagyni szerencsére. A technikás Kőkapu után Klastrom kútnál votl a következő ellenörzőpont. Itt pálinkával kínáltak 😁, de én csak az alapjáratos nápolyiszeletet markoltam fel és irány tovább Tomajra.
Badacsonyörsig aszfalt következett, ahol a harmadik ellenörzőpont a Varga pincészetnél várt. Ez az ellenörzőpontok ellenörzőpontja! Nem is hagytam ki egy jó kis fröccsöt. Ideje nekiállni a Sörmérföld felkészülésnek. 🤭
Innen felkanyarodtunk a Folly arborétum mögött a salföldi Pálos kolostorhoz. Itt lapult a következő ellenörzőpont, ami rálicitált a pincészetre, ugynais volt dinnyeeee.
Be is vertem pár szelettel. No persze a rom miatt is érdemes volt erre járni.
A következő ellenörzőpont ki nem találjátok hol volt... egy pincészetnél! Persze hogy újra fröccsözés. No meg tepertőkrémes kenyér vegyes vágottal és hagymával, hogy felszívja. Itt is aszfaltoztunk egy darabon. Aztán nekiveselkedtünk a Tóti-hegynek. Pákozdon ekkortájt kezdett merülni az akksi. Most sikerült jobban beosztanom az energiát. Tisztelve saját edzetlenségemet minden érdemi emelkedőt gyalogoltam már a kezdetektől.
Jó kis köves mászós csúcs. Meglehetősen kopár, emiatt gyönyörű a körpanoráma.
A pontőrök mondták, hogy egy tag kivételével mindenki percekig fotózott. Tudjátok a menetrendet: aszfaltozás, majd következő tanúhegy: a Csobánc. Azért közben volt néhány virág is.
A Csobánc lankáira kanyarodva pedig rámkacsintott egy kövecske: velem akart jönni.
Úgyhogy együtt másztuk meg Csobánc nem lankáit.
Az ellenörzőponton feltankoltam egy kis banánnal és sajtos tallérral, majd újabb vaddisznós csörtetés lefelé. Következő megálló: Szent György-hegy turistaház. Körítésnek volt:
patak átkelés...
vasút átkelés...
virágok...
és kóla az ellenörzőponton. Meg egy standuposokat megszégyenítő kissé becsiccsentett pontőr. 😁
Már csak egy bő tizes volt hátra innen, és meglepően jól voltam. Úgy tűnik ér valamit az elmúlt két évben begyűjtött kb hatezer futott km. Egy hónap alatt visszarázódtam értelmes formába. Úgyhogy kis pihenés után folytattam a mászást felfelé.
A tetőn sikerült egy pillangót is lencsevégre kapnom.
Majd ereszkedés Hegymagasra, hogy célba vehessem Szigligetet. A nyílegyenes kerékpárút elég egyhangú. Borzalmas a kilátás végig.
A szigligeti ellenörzőpont a várban volt jelölve, de a vár alatt táboroztak valójában. Bedobtam egy kólát, hogy a hátralévő kb öt kilit is bírjam, majd a rend kedvéért felcaplattam a várkapuig. A lépcső alján lévő fagyizó volt a motivációs ezsközöm erre. Már a Szigliget határában lévő reklámtáblánál eldöntöttem hogy itt márpedig fagyizás lesz, akármennyi időt is vesztek ezzel. Bár ne mvolt hőség, kitartóan tűzött a nap végig. Hegymagason majdnem bementem egy hideg kóláért egy vendéglőbe.
Bár igen nem volt épp olcsó a fagyi (820 Ft/6 dag), de fényéveket vert bármilyen hideg kólára hűtésben is és ízélményben is.
A bodza sörbet zseniálisan finom volt. A giga adagot mandula és pisztácia egészítette ki (nem, itt nem fogyott ki). Nem akartam megállni, attól tartva hogy elmerevednek az izmaim, így lendületes sétába vágtam magam a Kamon kő felé. Indulás előtt azt gondoltam, Szigliget és utána már sima ügy. Hát bizony megdolgoztattot ez az utolsó szakasz is rendesen.
Szerencsére eddigre pont a seggére vertem a fagylaltnak. Úgyhogy miután felküzdöttem magam az utolsó dombtetőre könnyed kocogással csörtettem be újra Badacsonytördemicre, ahol jégkrém és virsli várt a célban. Valamint meglepődve konstatáltam, hogy sokkal jobb állapotban vagyok mint a pákozdi kör után. Bíztató állapot az idei szezonra.
| Táv: | 48,80 km |
| Szint: | 1800 m |
| Bruttó idő: | 8 ó 19 p 43 mp |
| Nettó idő: | 6 ó 48 p 13 mp |
Képek
Strava
Megjegyzések
Megjegyzés küldése