BUFF 2024 - 6 óra
Itt van az ősz, itt van újra: az időjárás már ezt dúdolja. A nyár eleji 6 órás beszámolóban azt ígértem, folytatása következik. Egyúttal az UBT felkészülés intenzív szakaszát is a tavalyi BUFF repetája nyitotta számomra. Karesz tavaly azt mondta: "ráérek. Ha nem, akkor is." Szóval vele mentünk le Füredre. Niki már lent volt, ő 12 órán frissítette egy csapattársát.
Az UBT-re való felkészülés jegyében a Magas Bakony 50 óta a szintgyűjtésen volt a hangsúly. Sikerült 90 km környéki hetekbe konzisztensen 2000 m szintet pakolnom terepen. A BUFF hetében viszont a síkra és az aszfaltra fókuszáltam, eőtte héten futottam egy 10.000m-t ötperces tempóban lakmuszpapírként. Jó sikerült, így bizakodóan vártam a szombatot.
'A cél'-ként 70+ km-t céloztam meg. Tavaly is ebben a tempóban kezdtem, de kb két óra után látszott hogy sok lesz, így visszavettem. A 'B cél' a 65 km volt. Ez még mindig masszív előrelépésnek érződött a tavalyi 62,7 km-hez képest. A 'C cél' egyszerűen a legjobbam megjavítása volt (Zsófi: PB :) ). A totál katasztrófa van 'D cél' pedig 60 km felett lebegett.
Hétfőn a stadionban sikerült SVSE mezt szereznem. Kedden-szerdán bizony kissé feszülten néztem az Időképet. Egész szombatra esőzést mondott és szelet. Szuper kombó futáshoz, ugye? Hát kibírtam nevetés nélkül a gondolatot. Reggel bizony szakadt is rendesen, amíg a depóban letáboroztunk.
Azonban mire elindultunk alább hagyott. A tavalyi tapasztalatok alapján - meg mert úgyis csapatni terveztem - egy pólóban álltam rajthoz. Sokan esőkabátban indultak. Mivel kb másfél óra után elállt még az a kis csepegés is, úgy érzem jól döntöttem. Elég volt egy száraz póló és verethettem tovább.
Természetesen a tervezett 5:30-as körökből (1048 m) kezdésnek inkább ötpercesek sikerültek 🤣. Nesze neked viszafogottság meg tervek. Karesz viszont tartotta a frissítési tervet. Svájci óramű pontossággal adta a meggyes i:am izo-t meg a Hammer Anti-Fatigue kapszulákat. Úgy félidőre sikerült 5:30-ra lassulnom. Viszont eddigre a csípőm is kezdett rakoncátlankodni. Egy fél óra elteltével már hatossal kezdődtek a köridőim. Ekkor elengedtem a 70+ km-t. Kiszámoltam mennyi kör kell a 65 km-hez és behúztam a féket.
A csípőm a tempó mérsékléstől lenyugodott. Mint a Magas Bakonyon Csesznektől, innentől bulifutás volt a sztori. Pacsizás gyerkőcökkel, puszi dobás Nikinek. Annyira csintalan lettem, hogy még a haját is sikerült meghúznom egyszer. Azért észben tartottam, hogy mi kell a 65-höz, nehogy lazsálni kezdjek a nagy mókázás közepette.
Tavaly ugye futottam, mint egy (futó)drogos. Kemény volt, a vége katarktikus, utána is felpörögtem teljesen, de összességében valahogy a vidámság hiányzott a történésekből. Idén egészen más lelkiállapotban vágtam neki a versenynek. Sokkal nagyobb volt az öröm faktor.
Aztán a gyomrom elkezdett nem örülni négy óra táján. Niki is besegjtett a frissítésbe, de nem kívántam az izot, és főleg nem a kapszulákat. A központi frissítésnél szereztem pár cikk citromot, az jólesett. Lefojtottam pár darab almával. Ez kicsit rendberakott. Innentől Karesz kérés nélkül is almát adott. Ilyen egy profi crew ❤️. Meg iszogattam vizet is. Szerencsére ekkor már csak másfél óra volt hátra, úgy éreztem eléhezni már nem fogok.
A csípőm ismét kezdett fáradni, tudtam nyújthatok, de ez már fájni fog a végéig. 65 projekt indul. 6 és 6:30 közötti köröket mentem, közben "kényelmesen" berendezkedtem a pain cave-ben. Ment továbbra is a pacsizás és a bulika, eddigre a lányaim is ott voltak és szurkoltak. Viszont belül bizony ment az alkudozás. Utólag azt mondták nem látszott rajtam, hogy fáj a csípőm.
- Csak egy kis séta...
- Anyád, az a hernyótalpas, az sétál... 10 kör, kitartás
- Ha megvan a 62 kör akkor sétálok.
- Jó legyen, onnan már csak pár méter kell a 65 km-hez.
Az utolsó előtti kört meghúztam, hogy tuti meglegyen a 62 kényelmesen.
Még egy kör... azokat a gondolatokat nem írom le... az elektronok antianyaggal egyesülnének és akkor 💥 Pacsi a lányokkal, egy csók Nikinek.
Ahogy befejeztem a 62. körömet, séta. Dudaszó. Megállok. Zokogás. Ez nem az a zokogás mint tavaly. Az szinte csak fájdalomból állt, kis dühből és megkönnyebbülésből. Ez itt megkönnyebbülés és öröm. Megcsináltam. B cél. Masszív PB és nem esnek le a lábaim. Fasza lesz az UBT, villan fel egy pillanatra. Meg közben azon gondolkodom, hogy jó ez 6 óra körözgetés, de 12 órát már nem vállalnék.
Letérdelek, hullámokban jön a zokogás. Kapok egy kabátot Karesztól, izo fóliát. Most érzem, hogy azért hideg van. Odajön valaki gratulálni. Viszonzom. Lemérnek. Leülök a szegélykőre, még mindig elszorul a torkom. Közben zajlik a Spartathlon. Ez a negyedik ultrám. Talán tényleg lesz realitása pár év múlva, hogy én is ott?
Elillan ez a gondolatfoszlány, nagy nehezen kapok egy alkoholmentes radlert. Feltápászkodom és irány a kocsi. Aztán a zuhany. Nehezen megy még a mozgás, mire végzek lekésem az eredményhirdetést. Leadom a trackert és megkapom a befutó érmemet.
Karesz megy az autóhoz, én meg Nikihez. Örömködés, miközben frissít. Aztán vége. Neki még este tízig szolgálat. Én megyek haza Karesszal, regenerálódni.
Megnézem az eredményeket. Tavaly száz méterre volt az előttem lévő. Idén hét méterre volt a mögöttem lévő. 🍀
Másnap virágot kapok Nikitől az érmemre. Csodás idő van a Balaton parton, még ha szeles is kissé.
Újabb lépés az UBT (és Athén, majd Spárta) felé...
Stay tuned ;)
| Abszolút: | 8/40 |
| Férfi: | 7/21 |
| M40-44: | 1/3 |
| Táv: | 65,152 km |
| Bruttó idő: | 6 ó 00 p 00 mp |
ui.: köszönet a képekért a RUNION-nak: Pápai Heni és Szeibert Attila
uii.: bónusz képek a tavalyi bu(ff)liról
Megjegyzések
Megjegyzés küldése