Kalenjin mind

Lugano után Zermatt volt a következő állomás egy háromnapos terepfutó eseménnyel: Matterhorn Ultraks. Ha már idáig eljöttem, akkor mindhárom napra neveztem. Az első egy éjszakai vertikál, a Vertinight volt.

Luganoi tartózkodásom másnapján - miután sikerült az előző napi ázásból megszáradni - városnézés volt a fő program. Azért futócipő is volt nálam és séta végeztével megcéloztam a város fölé magasodó Bré hegyet. Piciny falucskában parkoltam a hegy mögött, és egy aranyosan dekorált mellékhelyiség volt az öltözőm.

Odakint épp esik, úgyhogy ehhez a poszthoz nem is lehetne stílszerűbb körülményeket teremteni. St. Moritz után Lugano volt svájci nyaralásom következő állomása. A lugano környéki kempingek nem voltak szimpatikusak, így egy környékbeli kis faluban találtam kempinghelyet: Astanoban, egy aranyos kis tavacska mellett. Több átvonuló zápor is volt az előrejelzésben, de délután öt és hét óra között üres volt az idővonal. Gondoltam ez pont elég lesz az aznapi futóadagomhoz. Fél hatkor elállt az eső, én pedig ránéztem még egyszer az előrejelzésre és a radarra, aztán uccu neki. Kb. öt perce voltam úton, amikor újra elkezdett cseperegni. Sebaj, nem vagyok cukorból. Két perc múlva szakadt. Jó akkor beállok a fák alá, úgyis gyorsan elmegy egy ilyen zápor. Fél óra múlva még mindig esett. Elindultam, mondván mostmár átáztam, tökmindegy.

In memoriam Nati és Guszti... Mindenkitől elnézést, hogy többet futok, mint blogolok. Majd manifesztálódik a 13 csőben lévő poszt is a pihenősebb időkben (december?). Most viszont egy aktuális élmény következik a későn jött indián nyár tiszteletére.

Hol is hagytam abba? Ja, igen... St. Moritz, második nap:  séta megvolt. Utána meg futni mentem ... no ez nem futás lett... legalábbis felfelé. A kemping feletti csúcsot néztem ki, hogy magamévá tegyem. Piz da l'Ova Cotschna, 2690 méteren. Közel 7 km táv, 1000 m szintemelkedéssel... és van ott egy pad, gyönyörű kilátással . Viszonylag későn indultam neki. Magas hegyek között ( hol a tenger hupikék ) biza hamarabb sötétedik és hül, mint ahogy azt az ember a napnyugta ideje alapján várná. "Gond nem játék", hallottam sokszor gyerekkoromban társasjátékozás közben, úgyhogy belecsaptam a lecsóba. Majdhogynem szigorúan monoton növekvő volt a magasság profil a csúcsig, úgyhogy a kezdeti kocogás hamar sétává vált, ami 2400 méteres magasság felett konkrétan vánszorgássá csigult.

Tavasszal igen ramaty állapotban voltam lelkileg. Február-március-áprilisban összesen futottam 210 km-t. Azt normál esetben két hét alatt begyűjtöm. Aztán az UB-ra elhívtak buli futni váltóban. Ez megadta a kezdő szikrát. Utána lendületből neveztem erre a versenyre. Nem mertem a hosszú távra, bizonytalan voltam abban, mennyire tudok majd felkészülni. Aztán nekiláttam rendesen edzeni, felderíteni . Májustól szeptemberig több, mint 1500km jött össze. Eközben a magánéletem nem csitult, sőt! De sok-sok segítséggel kimásztam a gödörből. Köszönöm mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult ehhez! A verseny előtti egy hónapban tovább fokozódott a helyzet, de ami nem öl meg az erősít, úgyhogy bevetési felszerelés összekészít...

Aki rendszeres olvasó az tudja most mi jön. Május elején már felderítettem. Ez viszont éles bevetés lesz. A felszerelés egyben... Én egyben... Combok bizseregnek... Üzemanyag betöltve... T-4ó17p Vadlán Ultra Trail 53... I am coming for you! ui.: élő eredmények itt  (keress a nevemre)

A könnyed első nap i séta/futás után másnap belecsaptam a lecsóba. Egy masszív gyümölcs-joghurt-olajos mag reggeli és kis blogolás után nyomtam egy sétát a közeli tavacskához, a Lej Marschhoz. Varázslat. A kemping mögött található a St. Moritzi téli olimpiák síugró sánca. Vagyis a helye. Jelenleg koronglövész pálya.

Nemrég egy futó ismerősömmel beszélgettem, akit épp próbáltam befűzni a szombati Vadlán Ultra Trail 53 km -es távjára. Nem nagyon fut terepen, de érdeklődött és amikor mondtam milyen cucokat viszek, egyből visszakérdezett, hogy miben fog ez elférni. Mondom hátizsákban. Következő kérdés: és az nem kényelmetlen? Nem. Régóta teveztem már egy posztot a cuccokról, amikben futok, úgyhogy lőn... ( tizennégy poszt van a csőben, plusz az UBT, szóva lusta dög vagyok, de megkapjátok majd mindet, csak közben zajlik az élet is elképzelhetetlen sebességgel ) 1. Mi más mint a cipő(k) Az utóbbi hónapokban fedeztem fel magamon, hogy lábfétisem van. Rákaptam a pedikűrre. Cipőt venni mindig is gyengém volt. Közel két éve csak Altra cipőkben futok, illetve Xero Shoes cipőkben nem futok (némi alkalmi viseletet és papucsozást leszámítva). Az előbbi kifejezetten futásra, túrázásra specializálódott márka, úgynevezett zero drop és wide toebox modellekkel. Az utóbbi egy barefoot vagy minimalista cipőmárka, a...

Ahogy elkezdtem szervezni a svájci nyaralásomat, teljesen véletlenül elémugrott egy hirdetés: Matterhorn Ultraks. Megnéztem. Hát mit ad Isten, pont akkor lesz egy három napos terepfutó rendezvény, amikor arra járok. 😎 Ráadásul mindhárom napon volt még nekem tetsző távra hely. Úgyhogy lendületből be is neveztem azonmód. Ma este háromnegyed kilenckor éjszakai vertikál (Vertinight): 4,9km / 691m szint. Holnap reggel hétkor az ultratáv (Sky): 49km / 3600m szint. Vasárnap reggel fél kilenckor pedig levezetésnek egy fél marcsi (Active): 19km / 1150m Élő eredmények itt . ui.: van saját márkás Toblerone is a boltban 😁, azon nem a Matterhorn van... 🤭 uii.: a Matterhorn és a Toblerone képek forrása a Wikipédia, CC BY-SA 4.0 illetve CC BY 3.0