Tihany Trail 15km
Születésnap és terepfutás. Szuper kombó! Megfűszerezve kellemes napsütéses időjárással különösen mennyei. Így szombaton lerobogtunk Tihanyba. Többszáz sporttárs és kisérete lepte el az iskolát és környékét. A szervezők által biztosított "parkolójeggyel" nem volt gond a parkolással sem. Felmarkoltam a rajtcsomagot, és kerestem egy helyet átöltözni. Közben sikerült összefutni egy rég nem látott kedves ismerőssel is. Tudtam hogy ott lesz, az ő Facebookjáról szereztem tudomást az eseményről. 😊 Teljesen más úton, de elég hasonló helyre jutottunk sport vonalon. Mindketten montizással indultunk, így is ismertük meg egymást, most pedig zero drop/barefoot terepcipőben pacsizunk egy futóverseny előtt. Az élet útjai kifürkészhetetlenek.
A rajt időpontjához közeledve betoltam a szükséges verseny előtti folyadékot/kalóriát/koffeint: fél liter Cherry Coke meg egy kis BCAA. Ahhoz képest, hogy bő egy hónapja kezdtem újra a tervszerű edzésmunkát a két nappal korábbi lendületes igen jól ment. Így bizakodtam egy jó időben: 90 percen belül vártam magam.
Az indulásnál kissé hátra kerültem, így az első kanyar után rákapcsoltam, hogy ne a szűk ösvényeken kellet kerülgetni a sok embert. Hamar felrántották az utat, így az erdőbe érve már 180-at karcolta a pulzusom. Kicsit visszább vettem a tempóból, de rántottak még egyet az emelkedőn, úgyhogy továbbra is pirosban csapattam. Hamar kiderült hogy túlelőztem magam, úgyhogy legaláb öt-tíz embert kellett elengednem mire nagyjából hozzám hasonló mezőnybe kerültem.
Mire a félsziget nyugati szélére értünk, egyértelművé vált hogy felfelé lassabb vagyok mint a körülöttem lévők, de lefelé bizony bőven rájuk verek. Így érlelődött bennem a versenytaktika, miközben sikerült 170-175 környékén stabilizálni a pulzusomat: felfelé küzdök, de nem nyomom, viszont lefelé ami a csövön kifér. Jól jött a montis múlt a kanyargós gyökeres köves ösvényeken és lépcsőkőn. Hegyibringán a parásabbak közé tartozom, de terepfutók között a vakmerőségel kacérkodók táborát erősítem. Az Altra Lone Peak 7 nemcsak a piros színe miatt hajtott előre (ami piros az gyors ugyebár 😎), hanem szuper kapaszkodó képességével is. Semmilyen rézsű vagy meredek lefelé nem fogott ki rajta. Egyedül a délnyugati tájolású emelkedőkön kellett sétálnom, mert a sarassá olvadt talajon lehetetlen volt értelmesen futni felfelé.
A sajkodi frissítőpontot, ami 10 km-nél van, körülbelül egy óra után értem el. Pont menetrend szerint. Gyors frissítés izoval. A lelkes segítő csordulásig tölti a poharam, így a kezem is kap a löttyből. Nincs idő foglalkozni ezzel, felhörpintem amit birok és tovább. A kb velem ideérő hölgy rosszabbul jár: ő magátra borítja ivás közben a felét. Ez nem gátolja meg abban, hogy elhúzzon mellőlem az enyhe emelkedőn Tihany felé.
A községbe beérve éles jobbrát veszünk, fel a Külső és a Belső tó közötti dombra. Innen lefelé ismét száguldok. Sikerül még néhány embert megelőzni a meredek lépcsőkön lefelé. Reménykedem, hogy a Belső-tó kerülése közben sikerül megtartani az előnyömet velük szemben.
Meglátom a víz túlvégén a célt és már nincs mire tartalékolni. Igaz tartalék sincs nagyon amiből magasabb fokozatra kapcsolhatnék. Végül a tó melleti alattomos emelkedőn ketten is visszaveszik a helyüket. Megnyomom az utolsó párszáz métert, de már csak az órával versenyzek. Szurkolótáborom pont itt áll és lelkesen bíztat.
Még egy kanyar, aztán az iskola kapuja és itt a cél. Lenyomom az órát. Mindent kiadtam magamból. SVSE-s futótárs előttem a célban. Amíg pihegek megérkezik a kíséretem is. Megyünk be tankolni, nyújtani, ők meg melegedni. Futva kellemes volt az idő, de ácsorogni azért hideg.
Szuper szervezés, szuper időjárás, szuper időeredmény. Tökéletes évindító. Biztos, hogy jövőre is jövök, ha tudok.
| Táv: | 14,9 km |
| Szintemelkedés: | 494 m |
| Bruttó idő: | 1 ó 28 p 04 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése