Velence 35 TT

 Az UBT sokat kivett belőlem. Aztán az élet elkezdett mindenféle csavart labdákat dobálni mellé. Ennek eredményeképpen a futás eléggé hátracsúszott a rangsorban. Annyira, hogy idén feleannyi kilométert sem futottam még, mint tavaly ilyenkor. 

(van egy félkész UBT beszámoló a csőben, be fogom fejezni... valamikor)

Aztán szóltak, hogy az UB-re kéne egy beugrós ember, éjszaka futni meg itt-ott, ahol épp lyukas a beosztás. Rábólintottam, jó motívációnak tűnt. Hát nagyon nem húztam bele a futásba ettől, de párszor sikerült magam kicsalni futni a futóklubbos edzéseken túl is az áprilisi jó időben. Februárban nem futottam, márciusban csak futóklub, áprilisban peidg ezen túl még ötször sikerült kimennem futni. Hiányzott a mozgás, de nem tudtam magamat rávenni, hogy csináljam is. Gondoltam izommemóriából megoldom az UB-t, 15 km három részletben nem kihívás.

Aztán eljött a nagy hétvége és ott belobbant a futókám. Teljesen feltöltött a társaság. Mindenki odatette magát. Szerencsénk volt az időjárással is. Teljes mértékben buli volt az egész, mégis legalább 85%-ra futottam a szakaszaimat. Utoljára a Szarvas/Rókaűzőkön csináltam ilyet majd 20 éve.

Köszönöm Ági, hogy rám gondoltatok beugrósnak! ❤️

Az UBT utáni 2025-ös terveket már év elején elengedtem, de az UB után mégis ki akartam tűzni valami szerényebbet őszre. Így a Vadlán 53 lett a nyertes. Közel annyi szint mint az UBT - Hegyestű kevesebb mint fele távon. Már el is mentem megnézni a kezdő emlekedőt a május elsejei hosszú hétvégén. Hát oda biza dukál majd a bot.

Idei első teljesítménytúrának pedig beveztő jelleggel valami kevésbé szinteset kerestem. Kapóra jött a Velence TT, ami a nevétől eltérően Pákozdról indul. Kicsit haboztam a leghosszabb - 35km-es - távra nevezni, mert idén még nem futottam 20km felett. Aztán úgy döntöttem, hogy több hat órással a lábamban nem fogok megijedni egy 35km-es távtól. Legfeljebb a végén sok lesz a séta.

Rég nem érzett izgalommal keltem szombaton. Szintén régen volt, hogy az órára ébredtem, nem pedig hosszas ébren forgolódásnak vet véget a telefon zajongása. Idális futóidő volt várható, de Pákozdra csak 10 fokot írt az Időkép, így óvatosan hosszúba öltöztem. Track az órára és a telefonba; izo, víz, energia szeletek bepakolva a hátizsákba, aztán irány DarányPákozd.

Volt egy kis fennakadás mert a Google Maps nagyjából egy km-el odébb navigált mint a valódi rajt, de még így is pár perccel a tervezett 8 óra előtt sikerült elindulnom.

Igazi dimbes-dombos terep volt végig. A Bakonyhoz képest sima utak, rövid, de annál gyakoribb emelkedők végig. Az első két ellenőrzőpont forrásoknál volt található. A hatból egyetlen volt emberes, az utolsó előtt: a Zsuzsi presszó Sukorón, ahol víz és nápolyi várt.

Az Anikó-forráshoz akácosokon keresztól vezetett az út. A utána több dombtetőről is megcsodálhattam a Velencei tavat.

Innen Nadap következett. Ekkor már bántam, hogy nem a térdnadrág-rövidujjú kombó mellett döntöttem.

Majd tettünk egy kurflit Bence-hegy felé, le egészen az M7-ig.

Ez volt a legcivilizáltabb része a túrának, illetve ezután Sukoróig a kerékpárút. Azért itt is akadt látnivaló.

Sukorót elhagyva vissztalál az útvonal a természetbe. Már csak két mászás volt hátra, de az energiaszintem eléggé a pincébe került eddigre. Minden emelkedő sétálós volt, de a lefeléket és a vízszinteket még futottam. Aztán az Ingóköveknél már csak a lefeléket. Szerencsémre vízszint itt már nem akadt. 😁

Minden energiám és izom/vizem elfogyasztva értem a célba. Megdolgoztam a hagymával jól megpakolt zsíros kenyerekért. Kései, de annál jobb hangulatú szenzonindító túrafutás volt. Az útvonal nem lesz a kedvencem (a sok km-nyi település/aszfalt miatt), de a szervezés szuper. Látványból sincs hiány és a szalagozás mintaszerű!

Ha valaki egy könnyedebb túrára vágyna, van 10-es és 25-ös táv is.

Táv:	33,93 km
Szint:	925 m
Bruttó idő:	4 ó 45 p 37 mp
Nettó idő:	4 ó 06 p 53 mp

Képek

Strava