Kalenjin mind

Imádom a Bakonyt. Imádom a Balaton-felvidéket. Mégis a kedvenc tájam a Tapolcai-medence. A Tóti-hegy körpanorámája verhetetlen. Emellett beteg szintes útvonalakat lehet itt tervezni, annak ellenére hogy csak 200-400 méter közötti csúcsok vannak. Így magától értetődő volt, hogy ezt a túrát bevállalom. Merészen az ötvenes távra lőttem. Kétség sem férhetett hozzá, hogy hasonlóan kifingok, mint Pákozdon. Viszont ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni. A drágább teljesítménytúrákhoz tartozik: 5000 előnevezéssel, de megérte. A pénteki résztávot pedig lazára vettem, hisz ez az év eddigi leghosszabb futása. A csütörtöki futásomon sikerült az utolsó párszáz méteren eláznom, úgyhogy örültem a szombaton várható napos időnek. Dilemmában voltam, hogy merjek e rövidben kezdeni és végül bevállaltam. A reggeli 10 fok azért fázós volt így kissé, de a Bújdosók lépcsőjének 100 m szintemelkedése 300 méteren gondoskodott arról, hogy ez ne tartson sokáig. Majdnem sikerült egy szuszra felsétálnom, de végül a...

 Az UBT sokat kivett belőlem. Aztán az élet elkezdett mindenféle csavart labdákat dobálni mellé. Ennek eredményeképpen a futás eléggé hátracsúszott a rangsorban. Annyira, hogy idén feleannyi kilométert sem futottam még, mint tavaly ilyenkor.  (van egy félkész UBT beszámoló a csőben, be fogom fejezni... valamikor) Aztán szóltak, hogy az UB-re kéne egy beugrós ember, éjszaka futni meg itt-ott, ahol épp lyukas a beosztás. Rábólintottam, jó motívációnak tűnt. Hát nagyon nem húztam bele a futásba ettől, de párszor sikerült magam kicsalni futni a futóklubbos edzéseken túl is az áprilisi jó időben. Februárban nem futottam, márciusban csak futóklub, áprilisban peidg ezen túl még ötször sikerült kimennem futni. Hiányzott a mozgás, de nem tudtam magamat rávenni, hogy csináljam is. Gondoltam izommemóriából megoldom az UB-t, 15 km három részletben nem kihívás. Aztán eljött a nagy hétvége és ott belobbant a futókám. Teljesen feltöltött a társaság. Mindenki odatette magát. Szerencsénk volt ...