A múlt heti nagyvázsonyi túra azért éreztette hatását még a következő hét közepén is. Valószínűleg a nátha utórengései miatt még csütörtökön is szarul esett a futás. Csak az vígasztalt, hogy az órám szerint viszont jól ment. A pénteki futóklubbos edzésen viszont már jóléreztem magam, könnyen mentek a lábaim. Így bizakodva vártam a szombat reggelt. Ez a túra volt a főpróba az UBT - Hegyestű előtt. Nem igazán futás szempontból, inkább felszerelés, frissítés finomhangolás vonalon. Valamint annak tesztelése, hogy bizony a felfeléket jórészt sétálni kell és semmi értelme 6 percen belül futni bárhol is. Meg hát azért eddig 65 km volt a max, ez pedig 68 km-nek ígérkezett. Ráadásul közel 2100m szintemelkedéssel. A Hegyestű 115 km és 2100m szint... Niki szerint egy héttel verseny előtt már nem kéne csúcsterhelni. De ha ekkor van a tuti túra, ekkor kell megfutni ugye... Csökönyös szamár tudok lenni, no. Azért bíztam abban, hogy ismerem magamat és tudom mit bírok és hogy regenerálódom. De a pudi