Kalenjin mind

Az előző túra után még pihentettem a lábam, mert egy MLSS teszt volt előirányozva szökőnapra. Javulgatott is, de a teszt intenzitása nem tett jót neki, még ha maga az eredménye jól is sikerült. Aztán még aznap este ledöntött az influenza néhány napra. Így a következő hétvégi túra kimaradt. Az extra pihenés is megvolt, mert a rákövetkező héten végig lábadoztam. Elég nehezen tért vissza az ébredési pulzusom és a HRV-m a normál értékekhez. Az elmúlt hét ezek következtében a visszaszokásról szólt másfél hét teljes szünet után. Természetesen az elején nyögvenyelősen ment, így csak minden másnap futottam. Viszont erősítésre cseréltem az így kieső edzéseket. Erre a túrára még a lebetegedésem előtt neveztem, így kicsit bizonytalan voltam, hogy is fog menni. Végül úgy voltam vele, hogy legfeljebb a végét lesétálom, ha máshogy nem megy. Zirctől Porva-Csesznek vasútállomásig, nem túl izgalmas a terep. A szervezők a Pintér-hegy szélén vezetett kezdő szakasszal próbálták feldobni a dolgot. Szerinte

  Kicsit túltoltam január vége/februárban, úgyhogy visszavettem a tempóból a bal sípcsontomon kezdődő csonthártya gyulladás miatt. Tizenéve volt elég súlyos mindkettőn egyszerre, nem akartam hogy elharapóddzon. Télen elég ritkás még a túrafelhozatal a környéken, úgyhogy fogyott a Diclac és folyt a kényszerpihenő. De a túrát nem akartam kihagyni. :) Bakonybél és környékének nehéz ellenállni. Most sem okozott csalódást. Az időjárás is kegyes volt,  a reggeli majdnem fagy kivételével erősen márciust idézte. A falu központjában lévő sörözőből rajtoltunk, Szentkút irányába. Tavaly ugyanerre mentem ősszel a Csúcs-hegyen át, egy igazi esős csúszós mászós szeánszon. Most végre a jóval szárazabb időben élvezhettem az erdőt. Mászás csak a Kerteskői-szurdokban volt, valamennyi. Aztán kaptató fel a Judit-forráshoz. A forrás után még egy kis szurdok túra következett, meglepően sokan jöttek szembe. Gondolom a Csúcs-hegyi elágazásnál a másik utat választották. Én végigrobogtam a zöldön vissza Bakonyb