Tanúhegyek Nyomában 40
Csapjunk is a lecsóba...
Utolsó előtti pihenőhét a 2024-es felkészülés előtt. A hétfői SVSE edzés után alig bírtam felkelni. A bal keresztcsontom meghúzódhatott előtte hétvégén, amikor a kisebbik lányom a nyakamba ugrott. Így még a könnyű futásokat is hanyagoltam inkább a héten. Az irodai masszázs a pihenéssel kombinálva helyre is hozott. Azért pénteken már belefért, hogy felmentem a stadionba egy jóféle 4x500m résztávra négy percesekben.
Korábban azt terveztem, hogy elviszem a lányokat a 10 km-es távra. Voltunk már nyáron is a Badacsonyon és imádták. Végül úgy alakult a program, hogy a csajok mentek anyósékhoz. Így még az utolsó pillanatban a határidő előtt sikerült a negyvenes távra neveznem. Kicsit drágálltam a négyezer forintot a nevezési díjra, de teljes mértékben megérte: tökéletesen jelölt útvonal, profi QR kódos időmérés, szuper frissítés, a célban babgulyás, minőségi kitűző.
Kényelmesen készülődtem reggel, gyors fél adag reggeli (a többit majd útközben), majd végiggurultam a Balaton parton Badacsonytomajig. Már a vasútállomáson túrázók parkoltak, én pedig naívan begurultam rajthoz autóval. Nincs hely. Utca vége, még mindig foglalt minden parkolóhely. Végül a következő mellékutca legvégén sikerült leparkolnom.
A rajtban Dáviddal, a sógorommal találkozom. Ő futva vág neki a negyvenesnek. Be se kell mennem az iskolába, csippantják a QR kódom és mehetek utamra. Ismerős út vezet ki a városból. Szeptember közepén futottam már egy rövidebb túrát errefelé. Most nem tévesztem el a letérést az utcáról a hegy felé, mint akkor.
Az indító kaptatón sok futó tép el mellettem, de a túrázókat sorban fogom be. Nyolc előtt indultam kicsivel, de nem szeretnék órákat lámpázni a végén, úgyhogy jó tempót diktálok bemelegítésnek. 40 perc alatt fel is érek a Kisfaludy kilátóhoz. Gyors csippantás és uccu tovább a Ranolder kereszt majd a Bujdosók lépcsője felé.
Hideg van és fúj a szél, de szerencsére száraz minden. Nem élvezném a lépcső bazaltját lefelé csúszósan. Szigliget felé elfogy a reggeli maradéka és pár szendvics is. A síkon mennek a tízperces ezrek simán gyalog. Egy terepszínű gyakorlós katona húz el mellettem. Próbálom kissé lemaradva is tartani a tempóját. Beérek egy nagyobb csapatot pont a község határában. Hozzájuk igyekezett a nyulam. Én tartom a lendületem és kaptatok fel a várba. Két futó elhagy felfelé. Arról beszélgetnek hogyan lehet bírni ezt a távot gyalog. Ahogy nézem az eredményeket utólag, elég jól: 416 indulóból egy feladás, három szintidő (13 óra) túllépés. Pedig igen zord volt az időjárás.
A várban csippantás a toronyban, majd az alsóvárban zsíros deszka és tea. Gyoran betolom a cuccot az arcomba és tovább, tovább. Sok van még hátra és nem vagyok benne biztos, hogy fogom bírni, ha ilyen erős marad a szél. Irány Hegymagas és a Szent György-hegy. A kerékpár út tele túrázókkal. Meghúzom ezt a sík részt ismét, 9-10 perces ezreket tolok egy jó háromnegyed órán át. Aztán következik a majd egy órás felfelé kaptatás. Félúton felfelé egy pincénél egy meleg tea és csoki.
A csúcson látvány csodálatos és a lábaim is jó állapotban közel féltávnál. Nem pihenek, inkább már a Csobánc felé, a kulcsosháznál töltök egy kis időt újabb tea, zsíros kenyér kombót majszolva. Síkon tartom a korábbi tempót, bár elég saras az ösvény. Szerencsére a patak átkeléshez rögtönzött hidat is kaptunk.
A várromhoz felfelé a meredeken természetesen lelassulok. Tavaly egy másik túrán oltári ködben sikerült a várat érinteni. Most végre élvezhetem az akkor elmaradt meseszép kilátást. Csak annyi pihenőt tartok, hogy a zoknijaim megigazítsam. Az előző lefelén és most a felfelén éreztem, hogy a talpaim közepét kezdik dörzsölni.
Hamarosan jön egy morzsalékos, sziklás lefelé a Tóti-hegy irányába. Ismét örömmel tölt el, hogy pár kósza hódara szállingózást leszámítva száraz az idő. A bazalt plusz víz csúszós kombináció lenn, főleg lefelé. Persze jön egy méretes hódara zápor, de akkor már a lankákon caplatok. Közben arra gondolok, hogy lehetnék ma pontőr is. Azt hiszem ők a nap hősei ebben az erős szélben.
Kezdem érezni a derekam környékét, így tizenegy percesek felé csúszik a tempó. Káptalantótiban firssítőpont szörppel és zsíros kenyérrel. Leülök enni-inni, hátha jót tesz a derekamnak. Annyi a kaja út közben, hogy a szendvicseim érintetlenek. A Tóti-hegy végső meredekéhez kell is az energia. Már kezd lemenni a nap. Úgy számolok, hogy a Gulácsig nem kell elővennem a fejlámpát. A műút előtt frissítőpont a szokásos tea, kenyér kombóval, illetve olaszrizling/kékfrankos páros kiegészítésnek. A bort kihagyom, hiszen autóval vagyok, és robogok is tovább a Gulács felé.
Az erdőbe érve elkél a lámpa. Mindenfelé fénycsóvák remegnek már a fák között. Ez a legtechnikásabb mászás. Az alsó köves rész bokagyilkos tud lenni még világosban is.
De az igazi nehezítés a keskeny ösvény a hegyoldalban két irányú forgalommal. A sporttársak rugalmasan kezelik azért a helyzetet, szerencsére problémák nélkül megvan oda vissza a csúcs. Odafent a látvány pedig mesés.
Innen már csak be kell gurulni a célba. Egy adag erdei lámpafényes kacskaringózás, majd egy hosszú jórészt egyenes utca a városban az iskoláig, ahol a jól megérdemelt kitűző és fincsi babgulyás vár.
| Táv: | 42,63 km |
| Szintemelkedés: | 1753 m |
| Bruttó idő: | 10 ó 03 p 22 mp |
| Nettó idő: | 9 ó 03 p 33 mp |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése