Kalenjin mind

Lugano után Zermatt volt a következő állomás egy háromnapos terepfutó eseménnyel: Matterhorn Ultraks. Ha már idáig eljöttem, akkor mindhárom napra neveztem. Az első egy éjszakai vertikál, a Vertinight volt. Az első bő km a településen, aztán a maradék négy toronyiránt fel a sikló végállomásáig. Összesen közel hétszáz méter szintemelkedés: fincsi! Nem terveztem kicsinálni magam, így kb egy órás időt céloztam meg. Persze az eleje még nagyon lankás volt. A végére cserébe kaptunk bőséggel a meredekből. A szűk ösvényen nehéz volt az előzés. Egy részen a vége felé konkrétan úgy ötven méternyi bozóton kellett átcsörtetni. Majd a célegyenes egy két lábnyom széles köves ösvény/meredély az utolsó kb. harminc méterig. A célban pedig forró tea, sajt és mindenféle földi jó. Kellett is a visszatöltés életem legkeményebb öt kilije után. Leginkább karból fáradtam el, hiszen szinte végig dolgoztak a botjaim.  A meleg ruha is rámfért, mert biza a hegyen éjszaka igen cudar az idő nyáron is. Táv:...

Luganoi tartózkodásom másnapján - miután sikerült az előző napi ázásból megszáradni - városnézés volt a fő program. Azért futócipő is volt nálam és séta végeztével megcéloztam a város fölé magasodó Bré hegyet. Piciny falucskában parkoltam a hegy mögött, és egy aranyosan dekorált mellékhelyiség volt az öltözőm. A Monte Bré mellett egy másik közeli magaslat: a Sasso Rosso volt még a tervezett útvonalamon. A nap át-átsütött a felhők között, amint elindultam a hosszú lépcsősoron, mely a Monte Bré tetején található kis templomhoz vezet a főtérről. Hamar meg is álltam, mert a közeli kilátópontról bámulatba ejtő látvány tárult a szemem elé: a közeli hegyek, a Luganói tó és a napfényben fodrozódó felhők megbabonázzák az embert. Aztán csak hívott tovább a lépcső. Számtalan turistával találkoztam a kis templomig. Kicsit lentebb ereszkedve a sikló végállomása következett. Majd innen visszafordulva a falu felé egy jórészt árnyas műúton teljesítettem a nyolcas kisebbik hurkát. A faluból jódarabig ...