Kalenjin mind

 Odakint épp esik, úgyhogy ehhez a poszthoz nem is lehetne stílszerűbb körülményeket teremteni. St. Moritz után Lugano volt svájci nyaralásom következő állomása. A lugano környéki kempingek nem voltak szimpatikusak, így egy környékbeli kis faluban találtam kempinghelyet: Astanoban, egy aranyos kis tavacska mellett. Több átvonuló zápor is volt az előrejelzésben, de délután öt és hét óra között üres volt az idővonal. Gondoltam ez pont elég lesz az aznapi futóadagomhoz. Fél hatkor elállt az eső, én pedig ránéztem még egyszer az előrejelzésre és a radarra, aztán uccu neki. Kb. öt perce voltam úton, amikor újra elkezdett cseperegni. Sebaj, nem vagyok cukorból. Két perc múlva szakadt. Jó akkor beállok a fák alá, úgyis gyorsan elmegy egy ilyen zápor. Fél óra múlva még mindig esett. Elindultam, mondván mostmár átáztam, tökmindegy. Szerencsére nem volt hideg, és a szél sem fújt. Némi mennydörgés azért aggasztott, de elég távoli volt ahhoz, hogy ne forduljak vissza. Jól is tettem. Kár l...

In memoriam Nati és Guszti... Mindenkitől elnézést, hogy többet futok, mint blogolok. Majd manifesztálódik a 13 csőben lévő poszt is a pihenősebb időkben (december?). Most viszont egy aktuális élmény következik a későn jött indián nyár tiszteletére. Egyik kedvenc túrszervezőm minimál túrája volt Halottak napján. Az időjárás késő szeptemberinek ígérkezett. Kár lett volna nem futással tölteni a napot, így természetesen neveztem. Kényelmesre vettem a menetrendet, ami tízórai indulást eredményezett. No meg gyönyörű őszi bronz-arany Bakonyt. Vinyéről indulva kényelmesen faltam a kilométereket és a lanyha, Hódos-ér menti emelkedőt. A természet varázslatos arcát mutatta. Az illatos, ropogós avarban számtalan csoda rejlett. Az utóbbi hetekben esett némi csapadéknak köszönhetően gombák is. 🍄🙃 A túraszervező pedig a környék izgalmas szikláinak felkereséséről gondoskodott. Innen az útvonal visszatért Vinyére, ahonnan északra, a névadó Zörög-tetőt illetve Porva-Csesznek vasútállomást érintve raj...