Kalenjin mind

Lugano után Zermatt volt a következő állomás egy háromnapos terepfutó eseménnyel: Matterhorn Ultraks. Ha már idáig eljöttem, akkor mindhárom napra neveztem. Az első egy éjszakai vertikál, a Vertinight volt. Az első bő km a településen, aztán a maradék négy toronyiránt fel a sikló végállomásáig. Összesen közel hétszáz méter szintemelkedés: fincsi! Nem terveztem kicsinálni magam, így kb egy órás időt céloztam meg. Persze az eleje még nagyon lankás volt. A végére cserébe kaptunk bőséggel a meredekből. A szűk ösvényen nehéz volt az előzés. Egy részen a vége felé konkrétan úgy ötven méternyi bozóton kellett átcsörtetni. Majd a célegyenes egy két lábnyom széles köves ösvény/meredély az utolsó kb. harminc méterig. A célban pedig forró tea, sajt és mindenféle földi jó. Kellett is a visszatöltés életem legkeményebb öt kilije után. Leginkább karból fáradtam el, hiszen szinte végig dolgoztak a botjaim.  A meleg ruha is rámfért, mert biza a hegyen éjszaka igen cudar az idő nyáron is. Táv:...

Luganoi tartózkodásom másnapján - miután sikerült az előző napi ázásból megszáradni - városnézés volt a fő program. Azért futócipő is volt nálam és séta végeztével megcéloztam a város fölé magasodó Bré hegyet. Piciny falucskában parkoltam a hegy mögött, és egy aranyosan dekorált mellékhelyiség volt az öltözőm. A Monte Bré mellett egy másik közeli magaslat: a Sasso Rosso volt még a tervezett útvonalamon. A nap át-átsütött a felhők között, amint elindultam a hosszú lépcsősoron, mely a Monte Bré tetején található kis templomhoz vezet a főtérről. Hamar meg is álltam, mert a közeli kilátópontról bámulatba ejtő látvány tárult a szemem elé: a közeli hegyek, a Luganói tó és a napfényben fodrozódó felhők megbabonázzák az embert. Aztán csak hívott tovább a lépcső. Számtalan turistával találkoztam a kis templomig. Kicsit lentebb ereszkedve a sikló végállomása következett. Majd innen visszafordulva a falu felé egy jórészt árnyas műúton teljesítettem a nyolcas kisebbik hurkát. A faluból jódarabig ...

Odakint épp esik, úgyhogy ehhez a poszthoz nem is lehetne stílszerűbb körülményeket teremteni. St. Moritz után Lugano volt svájci nyaralásom következő állomása. A lugano környéki kempingek nem voltak szimpatikusak, így egy környékbeli kis faluban találtam kempinghelyet: Astanoban, egy aranyos kis tavacska mellett. Több átvonuló zápor is volt az előrejelzésben, de délután öt és hét óra között üres volt az idővonal. Gondoltam ez pont elég lesz az aznapi futóadagomhoz. Fél hatkor elállt az eső, én pedig ránéztem még egyszer az előrejelzésre és a radarra, aztán uccu neki. Kb. öt perce voltam úton, amikor újra elkezdett cseperegni. Sebaj, nem vagyok cukorból. Két perc múlva szakadt. Jó akkor beállok a fák alá, úgyis gyorsan elmegy egy ilyen zápor. Fél óra múlva még mindig esett. Elindultam, mondván mostmár átáztam, tökmindegy. Szerencsére nem volt hideg, és a szél sem fújt. Némi mennydörgés azért aggasztott, de elég távoli volt ahhoz, hogy ne forduljak vissza. Jól is tettem. Kár lett vo...

In memoriam Nati és Guszti... Mindenkitől elnézést, hogy többet futok, mint blogolok. Majd manifesztálódik a 13 csőben lévő poszt is a pihenősebb időkben (december?). Most viszont egy aktuális élmény következik a későn jött indián nyár tiszteletére. Egyik kedvenc túrszervezőm minimál túrája volt Halottak napján. Az időjárás késő szeptemberinek ígérkezett. Kár lett volna nem futással tölteni a napot, így természetesen neveztem. Kényelmesre vettem a menetrendet, ami tízórai indulást eredményezett. No meg gyönyörű őszi bronz-arany Bakonyt. Vinyéről indulva kényelmesen faltam a kilométereket és a lanyha, Hódos-ér menti emelkedőt. A természet varázslatos arcát mutatta. Az illatos, ropogós avarban számtalan csoda rejlett. Az utóbbi hetekben esett némi csapadéknak köszönhetően gombák is. 🍄🙃 A túraszervező pedig a környék izgalmas szikláinak felkereséséről gondoskodott. Innen az útvonal visszatért Vinyére, ahonnan északra, a névadó Zörög-tetőt illetve Porva-Csesznek vasútállomást érintve raj...