Kalenjin mind

Még legalább fél órányi autóútra voltam St. Moritztól, amikor a combjaim már bizseregtek. Kívánták a futást erőst. Előző (fél) héten kemény 147m szintemelkedés jött össze, ami az Alföldhöz képest becsületes, de az én mércémmel még göröngynek is kevés. 😄 Tegnap bemelegítésnek 301 méterrel indítottam a hetet. 😎 Megérkeztem. Check-in. Lepakoltam. Ebéd. Emésztési és felderítő séta a városba/tóhoz. Gyönyörű, meseszép, lélegzetelállító, fenséges. Mintha ezt már mondtam volna 😁 Képek Strava Utána tettem-vettem még egy kicsit, mert anyukám tojásos lecsója nehezen akart lemenni (nem kellett volna ráropizni). De aztán a gyomrom zöld jelzést adott végül, úgyhogy irány egy könyed 10 km-es bemelegítő kör 236m szinttel a Staz erdőbe. Nehezen tudtam eldönteni milyen ruhát vegyek este hétkor egy három km-en 200+ méter szintemelkedésű útvonalra. Ráadásul a kempingben/tó mellett veszettül fújt a szél. Úgyhogy felvettem egy vékony meg egy vastaga rövidujjút. A vastag nagyon gyorsan lekerült és csak a...

Azaz magaslati edzőtábor második rész. Pár hete még úgy volt, hogy jelenleg Norvégiában vagyok. Aztán az a történet másfelé kanyarodott. Úgyhogy tegnap hajnalban beültem a kocsiba és irány St. Moritz. Év elején amúgy is egy svájci nyaralást terveztem magamnak. Norvégia is sorra kerül majd, amikor úgy alakul az élet. 12 órányi fárasztó, izgalmas, lélegzetelállító, gyönyörű jórészt ausztriai kocsikázás után megálltam St. Moritzban. Néhány szösszenet az útról. Az első nap élményei is jönnek külön posztban. 1. sávtartó+adaptív tempomat rulez: gyakorlatilag egy seggel végigtoltam úgy, hogy vasárnap már levezettem anyukámtól hazafelé 300kmt, este bepakoltam a kocsiba és hajnali kettőkor go. Csak tölteni álltam meg. Győrtől Imstig de jure vezettem, de facto gyakorlatilag nem, vezetésemben maximálisan támogatva voltam. Ez nem önvezetés, de messzire utazni autóval csak így érdemes: elektromos autó meg ez a két rendszer. Érkezéskor nem voltam fáradtabb, mint induláskor. Jó: aludtam is egy órát...

Szombaton hazaértem Präbichlből . Ha pedig már legurultam az Alpokból, másnap továbbgurultam Alsóörsre a Balaton IVV -re. Mondhatni bérletem van, mert ez már a harmadik jelenésem ezen a túrán. Végre nem a kímélő távon, hanem negyvenesként a negyvenesen tettem próbára a magaslati edzésmunkámat. Csákány-hegy, Veszprémfajsz, dinnye. Ezek már duplán ismertek az útvonalon. Ez egészült ki a Péter/Tamás-hegy, Koloska, Recsek-hegy illetve a Felsőörs, Csere-hegy bulikkal.  Lejőve maaslatról igen jó formában éreztem magam, és az útvonal feléről már van egy albumnyi kép és egy beszámoló . Meg gyakorlatilag minden részén futottam (többször is) már különböző keretek között. Így inkább futni, mint élvezkedni terveztem. Ez látszik a rajt fotón is, ugye? Csak most, csak itt, csak Önöknek elárulom: élvezem a kényelmes túrázós, fotózós bulikat is, és azt is ha nincs annyi megállás, hanem menés a program. A Csákány-hegyre szerintem már csukott szemmel is odatalálok. Most a rövidebb távokon induló nyu...

A korábbi csúcstámadási kísérlet/Spartan kalandtúra után valami futósabb útvonalra vágytam a nyaralás maradék részére. Úgyhogy terveztem egy útvonalat, ami maradt murvás utakon végig, de mégis bejárja a környéket. Fel az egyik sípálya (Grübl) Rösselhals alattí kezdetéig, illetve a Rösselen is volt néhány lehetőség beletekerni pár kmt a lábakba. Természetesen a 25+%-os emelkedők és a 15 perces km-ek itt is garantáltak voltak. Meg a csodás látvány is. Kétszer is sikerült lenyomnom ezt a kört. Az első alkalommal túrafutós, fotózós stílusban. A második alkalommal inkább edzős módra. Persze nem maradtam csúcsszelfi és kalandok nélkül akkor sem. Sok újdonságot nem tudok elmondani az útvonalról a Rösselhalshoz képest. Annyi az elejében a különbség, hogy a turistaút helyett a szervízúton mentem fel, és nem a nyeregig, csak ameddig a szervízút tart. Körülbelül a mormotás rész aljáig. Innen vissza le és át a Präbichlerhof felé, arra amerre a csalánban kerülős túrán indultam. Ott viszont nem tér...

 A hét elején pedig egy brutál gyomor vírus adott grátisz böjt és fogyókúrát. A nyári program az Alföldre sodort. Úgyhogy kezdőlépésként gondltam szintmentes kímélő futásként szuper lesz Bács-Kiskun megye Balatonját körbefutnom. Kezdjük ott, hogy nemcsak léptékében is kisebb, hanem a tömegben és az árakban is. Itt az útvonaltervezéssel nem kell sokat bajlódni. Partmenti úton elindul a zember, aztán ha eltűnik a víz, az első adandó alkalommal fordul a víz irányába. Mondjuk a frissítés ügyében tehettem volna többet mint egy vizes sapka. Viszont ez 221 km helyett csak 11 km-es kör, úgyhogy nem volt vészes a déli időpont és a 36 fok, tűző nap párpos ellenére sem. Meglepően sok árnyékos része volt az útvonalnak. Én hegyi ember vagyok, de a természet itt is varázslatos. Sorjáznak a horgászhelyek végig. Sokuk sátorral, lakókocsival, lakóautóval telve. Van ahol magára hagyott horgászbotok egy székkel. Laza erre az élet. Szelid, a település a tó déli végében fekszik a keleti parton. In...

Július közepén ismét visszatértem (egyik) kedvenc vidékemre, a Badacsonyra. A lányaimmal egy kényelmes kis séta keretében vettük be a hegyet. Az első szakasz Badacsony vasútállomásig lent visz a házak között, aszfalton. Aztán jön a menetrend szerinti "hol a bélyegző?" játék. Nos a vasút és a közút között egy fán. A sikeres találat és a hőség miatt pedig jutott a lányoknak egy kis hűsítő desszert. Aztán találtunk csodás festett köveket kitéve a Római úton, persellyel. Bedobtam az árát és a lányok válaszotttak egyet-egyet. Túra után a dracénáim mellé helyezték őket biztonságba 😍 Még jutott egy kis árnyék, azrán jött a túra legnehezebb része. Két éve is voltunk, így tudtam hogy a meredek+tűző nap kombó megviseli majd a lányokat. Ezért minden lehetséges kis árnyékban megpihentünk. Aztán csak felértünk a Kisfaludy-házhoz. Nagy meglepetésemre mindenféle szenvedés és panaszkodás nélkül. Bónusznak napozó gyíkot is lőttem. Hűsöltünk és újratöltöttünk egyet a forrásnál, majd irány a R...