Kalenjin mind

In memoriam Nati és Guszti... Mindenkitől elnézést, hogy többet futok, mint blogolok. Majd manifesztálódik a 13 csőben lévő poszt is a pihenősebb időkben (december?). Most viszont egy aktuális élmény következik a későn jött indián nyár tiszteletére. Egyik kedvenc túrszervezőm minimál túrája volt Halottak napján. Az időjárás késő szeptemberinek ígérkezett. Kár lett volna nem futással tölteni a napot, így természetesen neveztem. Kényelmesre vettem a menetrendet, ami tízórai indulást eredményezett. No meg gyönyörű őszi bronz-arany Bakonyt. Vinyéről indulva kényelmesen faltam a kilométereket és a lanyha, Hódos-ér menti emelkedőt. A természet varázslatos arcát mutatta. Az illatos, ropogós avarban számtalan csoda rejlett. Az utóbbi hetekben esett némi csapadéknak köszönhetően gombák is. 🍄🙃 A túraszervező pedig a környék izgalmas szikláinak felkereséséről gondoskodott. Innen az útvonal visszatért Vinyére, ahonnan északra, a névadó Zörög-tetőt illetve Porva-Csesznek vasútállomást érintve raj...

Hol is hagytam abba? Ja, igen... St. Moritz, második nap:  séta megvolt. Utána meg futni mentem ... no ez nem futás lett... legalábbis felfelé. A kemping feletti csúcsot néztem ki, hogy magamévá tegyem. Piz da l'Ova Cotschna, 2690 méteren. Közel 7 km táv, 1000 m szintemelkedéssel... és van ott egy pad, gyönyörű kilátással . Viszonylag későn indultam neki. Magas hegyek között ( hol a tenger hupikék ) biza hamarabb sötétedik és hül, mint ahogy azt az ember a napnyugta ideje alapján várná. "Gond nem játék", hallottam sokszor gyerekkoromban társasjátékozás közben, úgyhogy belecsaptam a lecsóba. Majdhogynem szigorúan monoton növekvő volt a magasság profil a csúcsig, úgyhogy a kezdeti kocogás hamar sétává vált, ami 2400 méteres magasság felett konkrétan vánszorgássá csigult. Sebaj! Fotóztam a gigászi fenyőket és egyéb flórát. Gyönyörködtem a kilátásban. Élveztem a nap utolsó sugarait. Ja, és ... gombaaAAA 🍄🙃 Majd felfedeztem egy vízesést az úttól kicsit bentebb. Nanáhogy meg...